SZÁMLÁLO

free counters

MINDIG

2014. október 15., szerda

MINDENKI -MINDENKIVEL

Bayer ZsoltVérfertőzés

Álláspont. A Telegraph című londoni lap internetes kiadása a napokban számolt be egy németországi eseményről.

Bayer Zsolt – 2014.09.29. 03:48
A beszámoló arról szól, hogy a német kormány mellett működő Etikai Tanács fontos ügyben hozott határozatot, s tett ajánlást a kormánynak. A határozat lényege (egyszersmind a Telegraph cikkének címe): „A vérfertőzés alapjog”.

Majd a Telegraph beszámolójából megtudhatjuk, hogy a vérfertőzés-ellenes törvényt eltörölhetik Németországban azok után, hogy a kormány háttérintézményeként működő csoport kimondta, az ilyen típusú kapcsolat fiú- és lánytestvér között legális lehet. Az Etikai Tanács kijelentette azt is, hogy a vérfertőzés- ellenes törvény elfogadhatatlan beavatkozást jelent a „szexuális önmeghatározás jogába”. Szeretnék egy mondatot szó szerint idézni az angol szövegből: „The fundamental right of adult siblings to sexual self-determination is to be weighed more heavily than the abstract idea of protection of the family.” Magyarul: „A felnőtt testvérek szexuális önmeghatározásának alapjoga többet nyom a latban, mint a család védelmének elvont eszméje.”

Az Etikai Tanács azt is kimondta, hogy a vérfertőzés elítélése egy elavult társadalmi tabu csupán. A cikkből megtudjuk azt is, hogy egy ausztrál bíró már szintén kimondta ugyanezt, kimondva azt is, hogy a továbbiakban szükségtelen fenntartani ezt a tabut.

Nos, nyájas olvasó, íme Ön előtt áll az európai fehér ember, az őshonos fehér rassz önfelszámolásának újabb fontos lépcsője. És fölöttébb nehéz megszólalni ezek után. Azok után, hogy a német kormány fizetett tanácsadó testülete, mely magát ráadásul „Etikai Tanácsnak” merészeli nevezni, hitet tesz a vérfertőzés mellett.

Mi jöhet még ezek után?

Először is az, hogy ezeknek az ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állatoknak az állásfoglalását számos ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állat korlátozónak és antidemokratikusnak fogja érezni, és harcot fog indítani a „szabadságjogok” kiterjesztéséért. Mert mi az, hogy kizárólag testvérek számára teszik lehetővé (legálissá) a vérfertőzést? Mi lesz azokkal a szabad és liberális polgárokkal, akik anyjukkal, apjukkal, esetleg egyszerre mindkettővel szeretnék megélni a szerelem teljességét? Hát nekik nem jár a boldogság, a szabadság, a vérfertőzés alapjoga? Hát micsoda nácizmus már, hogy csak a bratyó feküdhet le a hugival! És a mamával miért nem, ha egyszer szereti, és mindketten akarják? És a fater miért nem kettyintheti meg a lányát, ha akarja, kívánja, szereti? Ugye-ugye! Aztán mi ez a korlátozás az életkorral kapcsolatban? Miféle ördögi, náci kitétel, hogy mindez csak „felnőtt” testvérekre vonatkozik? Hát ha egyszer tizenhét, tizenhat évesen jön a szerelem, akkor mi lesz? Ki tudná ezt szabályozni meg visszatartani?
Nem… Mégsem szeretnék cinikus lenni.

Ez tényleg a teljes pusztulás előszobája.

És csak egyetlen pillanatra gondoljanak bele abba, hogy hol tart az a civilizáció, amelyik ezt ki meri mondani. Miféle világ, miféle kultúra, miféle társadalom az ilyen? S mindezeken túl vajon mi lesz az „alapjogból” következően majdan megszülető életképtelen, idióta ivadékok sokaságával – hogy csak egyet említsünk a rémségek közül. Mi lesz? Majd azok a maradi, nevetséges, fejlődésképtelen egyedek eltartják őket, akik képtelenek haladni a korral, és nem legközvetlenebb vérrokonaikkal üzekednek, igaz?
Elmaradott társadalmi tabu a vérfertőzés tilalma – szól az ítélet.

Hát persze, hogy az. Végül is, majdnem minden az. Vegyük példának a Tízparancsolatot. Maga az elmaradottság, az ostoba társadalmi tabuk gyűjteménye. Vegyük mindjárt az elsőt: Ne ölj! Ugyan kérem! Ideje volna meghaladni ezt is. S persze, hogy ne legyen sokkszerű az újítás hatása, javaslom, hogy fokozatosan legalizáljuk az ölést. Legelőször csak a német Etikai Tanács tagjait legyen szabad megölni. És azokat, akik szerint a vérfertőzés szabadságától lesz szép az élet és teljes a szabadság.

Amúgy egyetlen kérdés: Ezek után csodálkozik még valaki, hogy fiatalok ezrei mennek Szíriába és Irakba a fényességes Nyugatról, hogy csatlakozván az Iszlám Államhoz fejeket vágjanak le a sivatagban?

(Ui.: vasárnap óta egy másik esemény tartja izgalomban az angol sajtót. Történt, hogy valahol Angliában egy család utazott a buszon. Papa, mama és az autista gyerekük. A gyerek valamiért sírva fakadt, mire a szülei énekelni kezdtek neki egy ősrégi angol gyerekdalocskát, ami valami malacokról szól, és a refrénnél viccesen röfögni kell. Ott röfögött a család az autista kisgyereknek, amikor odalépett hozzájuk egy kendős, muzulmán nő, és felháborodottan ordított, miszerint nevezett család rasszista, és azért röfögnek itten, hogy őt kigúnyolják. Ebből vita támadt, majd a sofőr megállt, és leszállította a semmi közepén az angol családot, mondván, menjenek gyalog tovább, ha már egyszer rasszisták.

Halálra vagyunk ítélve. Úgy, mint őshonos fehér rassz. És ha nem lázadunk fel, meg is érdemeljük a sorsunkat…)
- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/6065/Verfertozes#sthash.XhxnmcQs.LSurtZ7m.dpuf

2014. február 2., vasárnap

SZEGEDI A SZEGEDI KI SIR.

Riportot sugárzott Szegedi Csanádról az izraeli tévé. A korábban szélsőjobboldali politikus elmeséli, hogyan tudta meg, hogy zsidó.

A 444.hu bukkant rá a riportfilmre, amit a Youtube-ra is feltöltöttek, és amiről már decemberben megírtuk, hogy készülőben van. A 45 perces műsorban látható a, ma vallásos zsidóként pózoló az EP-képviselő sétál a Parlament előtt, a Duna-parton ül Köves Slomóval, autót vezet, és elmeséli, hogyan tudta meg, hogy zsidó, hogyan szembesült a holokauszt borzalmaival, és hogyan ismerte meg a származását.

A filmből kiderül, hogy a Jobbik vezetése azt mondta neki, hogy amikor kiderült róla, hogy zsidó, nyilvánosság előtt kicsit sírva kérjen bocsánatot az emberektől, és vallja be, hogy zsidó.

Szegedi Csanád most be akarja bizonyítani, hogy már nem szélsőjobbos és homofób, és bevallotta: szégyelli magát.
A FILM
 http://www.youtube.com/watch?v=zgD0U6gh_AM





2013. október 23., szerda

A színfalak mögött ember-állat hibrideket hoznak létre?

Az utóbbi évtizedben a tudomány elképesztő fejlesztéseken ment keresztül a génmódosítás terén. Ha meg vannak az eszközeink hozzá, akár házilag is elő tudnánk állítani különféle létformákat.

g8Az özönvíz előtt is az ősi ellenségünk már próbálkozott emberi kereszteződések létrehozásával, ami az írás szerint sikerült is. Elsősorban ennek lett a következménye az özönvíz. Majd folytatták az emberek a próbálkozást a náci laboratóriumokban is, ami elképesztő alapot szolgáltatott a ma kifejlesztett genetikának. Napjainkban is folynak ilyen kísérletek, csak éppen ezek kimenetelét nem kötik az orrunkra.
Nincs megfelelő törvénykezés, hogy betiltsák az ilyen jellegű kísérleteket. Sok tudós szereti a határokat feszegetni, de a következményekkel nem számítanak.
Nemrég tettek közzé egy olyan kísérletet, ami szerint tudósok olyan egeret hoztak létre, aminek minden sejtjébe mesterséges emberi kromoszómák vannak. A tudósok azzal érvelnek, hogy ez azért hatalmas áttörés, mert a kísérlet eredményeként sok betegséget lehet majd gyógyítani.
„A genetikai betegségek génterápiával történő gyógyításával kapcsolatos kísérletek során a tudósok genetikailag módosított egereket hoztak létre, amelyek testük minden sejtjében hordozzák a mesterséges emberi kromoszómát. A máig nem publikált tanulmányból kiderül, hogy a kutatók egy mesterséges emberi kromoszómát hoztak létre kémiai összetevőkből. Tehát ezúttal nem egy természetes kromoszómát szedtek szét, hanem újat építettek, ami mutatja, hogy milyen hihetetlen szintre jutott a szintetikus biológiát támogató technológia.” – írja az Independent.
eg
A Lifenews arról számol be, hogy a Wisconsin Egyetem kutatói sikeresen beültették az emberi embrió sejtjeit az egerek agyába. Az egerek agyában szaporodni kezdtek az emberi sejtek, így okosabb egér egyedeket létrehozva. A tudósok ezt a kísérletet úgy hajtották végre, hogy egy olyan immuntoxint juttattak be az egerek agyába, ami gyakorlatilag térérzékelésért, memóriáért, tanulásért felelős hippokampust. Az elhalt sejteket az emberi embrióból vett sejtekkel pótolták, és a sejtek az egerek agyába szaporodtak, majd visszanyerték térérzéküket, és egy vizes labirintuson is végig tudtak haladni.
hib
Rochester Egyetem tudósai újszülött egerekbe emberi neuroglia sejteket ültettek be, és egy fél éven belül az emberi sejtek kitaszították az állatit, és az állatok javított képességekre tettek szert. Egyszerű útvesztőkön képesek voltak megtanulni a nyomravezető jeleket.
Ezek a kísérletek már felvetnek néhány kérdést bizonyos bioetikai kérdésekben, noha a létrehozott állatok még nem emberek, de már nem is egerek. Felvetődhet a kérdés, hogy emberi sejttel az egér agyában, a kis lénynek így milyen jogai vannak? Az emberi embriónak milyen jogai vannak?
aNapjainkban már az is lehetséges, hogy emberi szerveket növesszenek a kísérleti állatok testéből. A japán tudósok egy éven belül már disznók testében emberi szerveket növeszthetnek. Ezt azzal indokolják, hogy a transzplantációra váró betegeknek ne kelljen annyit várni a beavatkozásra. A japán kormány tudósok bevonásával azon munkálkodik, hogy törvénybe foglalják az emberi szervek állatokba való növesztését.
A növesztést olyan technológiával hajtják végre, hogy emberi őssejtet fecskendeznek egy állat embriójába, így létre jön egy hibrid embrió, amit majd egy állat méhébe fognak beültetni. Nagy valószínűséggel ez sertés lesz a Telegraph közlése szerint. A beültetés után már csak idő kérdése, hogy kifejlődjön a kívánt emberi szerv. Vese, szív, hasnyálmirigy. A felnőtt sertés levágása után távolítják el a kifejlődött emberi szervet, majd ez után kerül be az emberi testbe.
mj
Nem tudjuk, hogy ezen az úton az emberiség mivel fogja még szembe találni magát, és mennyi dolog lehet még, amit eltagadnak előlünk!
Új fejlemények szerint már Kansasben már emberi géneket tartalmazó rizst is termelnek, és árusítanak. A Ventria Bioscience biotechnológiai  cég jóvoltából ezt a fajta rizst 3200 hektáron termesztik. A cég szépen, csendesen már 2006-tól fejlesztgeti az emberi máj génekkel módosított rizst.
Néhány hete a Slate azt közölte, hogy emberi tejproteineket ültettek be az egerek génállományába, és már léteznek olyan kecskecsordák, amelyekből már humanizált tejet lehet fejni. Ezzel párhuzamosan a Michigan Egyetem tudósai emberi végbélnyílás záróizmot ültettek be egerekbe, reménykedve abban, hogy az inkontinenciára gyógyírt tudnak produkálni.
h2
Sorolhatnánk még a bizarr kialakult, és kialakulóban lévő listát a sertésekről, amelyekben emberi vér csörgedezik, az emberi májjal élő birkáról, a macska ember hibrid proteinről. Ezek nem csak tervbe lévő kísérletek, hanem folyamatba lévők is!
(Idők jelei)

2013. október 12., szombat

A Zsidók Kazárok és nem Izraeliták.




DNS kutatás bebizonyította, hogy a modern Kazár "Zsidók" nem az ősi Izraeliták, és nem Ábrahám leszármazottai


"Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája." (Jelenések 2:9)
"És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. ..." (Teremtés 12:7)
Ki rendelkezzen Izrael földjével? A Keresztény evangélikusok azt mondják, hogy Ábrahám leszármazottaié kell, hogy legyen. Rámutatnak az Ószövetségre és azt állítják, hogy Isten adta ezt a Földet örökre Ábrahám leszármazottainak, és Isten megköveteli, hogy az övék, csakis az övék legyen.

A Keresztény evangélikusoknak ez a Zsidókat jelenti. Igen, a Zsidóké ez a föld, és örökre az övék.

A Zsidók a Keresztény evangélikusok szerint Ábrahám leszármazottai, magjának hordozói.

A DNS tudomány megzavarja a közös bölcsességet

Van viszont egy probléma. Elég nagy probléma. Tudományos bizonyíték van arra, hogy akik magukat "Zsidónak" vallják, azok nem Zsidók! A DNS tudomány rácáfolt a Keresztény evangélikusokra bizonyítván azt, miszerint Izrael nemzet tagjainak és a világ Zsidóságának többsége nem Ábrahám leszármazottja.

A ma élők, akik azt vallják, hogy "Zsidók", azok nem ősi Izraeliták és nem Ábrahám magvai. A tény az, hogy az új DNS kutatások kimutatták, hogy a Palesztinokban valójában több Izraelita vér folyik, mint a "Zsidókban"!

A mai Izrael hét és fél millió lakosa csaló.

A "Zsidók" nem Zsidók, hanem Kazárok

A DNS tudomány legújabb megállapítását Dr. Eran Elhaik (“egy Zsidó”) és munkatársai a McKusick-Nathan Genetikai Orvostudományi Intézetből és a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetemről tették közzé. Az elfogadott és 2012 december 5-én az Oxfordi Egyetemi Sajtó nevében a Molekuláris Biológiai és Fejlődéstani Intézet által közzétett kutatás azt találta, hogy a "Kazár hipotézis" tudományosan helyes.

Mi is pontosan a "Kazár hipotézis"? Egyszerűen fogalmazva úgy tartja, hogy a Zsidó genom származások egy mozaikja, amely elsősorban a Kazárok közül emelkedett ki.

A Zsidók Kazárok és nem Izraeliták.

Az amerikai, európai és izraeli "Zsidók" nem Ábrahám leszármazottai, hanem Bulan Királynak és az ősi Kazár embereknek az utódai. Kazária török klánok keveréke volt, akik a Kaukázusban (Dél-Oroszország) éltek időszámításunk kezdete utáni korai századokban. Ezek a türk népek pogányok voltak, akik áttértek a Zsidó vallásra a nyolcadik században. Aztán lassan elkezdték magukat "Zsidóknak" nevezni, de vér szerint nem Izraelből származnak.

Később a "Zsidók" (Kazárok) kivándoroltak, letelepdtek Oroszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Németországban és Európa más részein. Mint "Zsidók", a Kazárok elhagyták az európai nemzeteket 1948-ban és egy fiatal, új nemzetet hoztak létre, Izraelt.

Izrael népe nem magja, és nem leszármazottja Ábrahámnak. Ők "Zsidóknak" nevezik magukat, de a DNS tudomány azt mutatja, hogy valójában Kazárok. Azt mondják magukról, hogy "Zsidók", de nem azok.

"Nincs vér vagy családi kapcsolat a Zsidókkal," mondta Dr. Elhaik egy interjúban a Haaretz izraeli napilapnak. "A világban található Zsidó csoportoknak ma nincs közös genetikai eredete. Genomjuk jórészt Kazár."

Isten nem adott Földet a Kazároknak

Így amikor Netanjahu miniszterelnök azt mondja: "Isten adta ezt a földet Izraelita elődeinknek," ezt abszolút rosszul teszi. Nincsenek Izraelita ősei a mai "Zsidóknak". Ha a mai "Zsidók" azt mondják, hogy rendelkeznek ezen föld felett, mert Izraeliták és Ábrahám leszármazottai, akkor tévednek.

Genetikusok állítása szerint az Izraelben élő "Zsidók" kevesebb mint 2%-a Izraelita

A "Zsidók" egyetlen, és csakis egyetlen ok miatt vannak Izraelben: Mivel az Egyesült Államok 1948-ban elismerte Izraelt mint nemzetet, és azóta finanszírozza és védi azt. Isten igéjének semmi köze hozzá.

Isten igéje, a Szent Biblia megjövendölte, hogy az utolsó napok csalói helytelenül és hamisan azt állítják, hogy ők "Zsidók". Ezek a csalók, ahogy a Biblia is mondja, üldözik ellenségeiket
 De Isten ezt megbosszulja:
"Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged." (Jelenések 3:9)
Nem pontosan azt teszik a "Zsidók" (Kazárok), amit Isten megjövendölt? Vajon nem üldözi a Palesztinokat és mocskolja be a földjüket azt állítva, hogy ők az eredeti lakosok?

Köszönet Dr. Eran Elhaiknak a Johns Hopkins Egyetemről és munkatársainak is. Értékes szolgálatot tettek a DNS kutatás terén a 
a világ megértése érdekében. Elhaik kutatása megerősíti a korábbi DNS vizsgálatokat, különösen Dr. Ariella Oppenheim munkáját a Héber Egyetemről, aki 2001-ben szintén úgy találta, hogy a "Zsidók" valójában Kazárok, és nem Izraeliták. Dr. Oppenheim azt is megállapította, hogy számos Palesztin rendelkezik olyan kromoszómával, mely igazolja kapcsolatukat az ősi Izraelitákkal, akik a Zsinagógákban és Templomokban dolgoztak.

Hol és Kik Ábrahám leszármazottai?

Megkérdeztem Keresztény evangélikus barátaimat: Mit fogtok csinálni? Azt fogadjátok el, amit Isten mondott a Jelenések 2. és 3. versében, amiben az áll, hogy "a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok?". Elfogadjátok a modern DNS tudományt mint legális és értékes bizonyítékot?

Vagy Te kedves Keresztény barátom elsétálsz mellette, elutasítva mindazt, amiről Isten és a tudomány informált téged?

Isten azt mondta, hogy Ábrahám leszármazottai öröklik a földet. Éppen ezért muszáj, feltétlenül muszáj a DNS bizonyítékok fényében megkérdezni magunktól: Hol és Kik Ábrahám leszármazottai?

Tudjuk, hogy Netanjahunak és a jelenleg Izraelben élő embereknek nem lehet igényük erre a földre. Ezek betolakodók, hamis trónkövetelők.
:
"


Ti vagytok a legyőzők, és a Jelenések 21:07 azt ígéri: "A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." Ez a nagy titok.
.

Isten nem rasszista. A Nagy Bizottság kiterjed minden fajra és etnikumra.


Tudd ezt, és akkor örökre áldott leszel. Ez az ígéret, drága barátaim, amit Ábrahámnak és leszármazottainak tett Isten.

texemarrs



http://ujvilagtudat.blogspot.hu/

2013. október 11., péntek

Jeruzsálem





Némely külföldi és magyarországi történész, régész, szakember komoly erőfeszítéseket tesz, hogy adatok egybemosásával, csúsztatásokkal, sokatmondó elhallgatásokkal a szemita népek, közelebbről a zsidóság műveltségteremtő elsőbbségét hirdessék. Így csusszantották a köztudatba, hogy 2010. jűlius 12-én, Jeruzsálemben a Héber Egyetem régészei egy Kr. e. XIV. századból való  aprócska ékjeles táblatöredékre bukkantak.

- ékjeles táblatöredék.jpg

1. A legrégibb Jeruzsálemben talált ékirásos táblatöredék[1]  (Fotó: Sasson Tiram)

E hírt számos folyóirat, internetes oldal[2] átvette, az egyik kevesebbet mondott, a másik többet. Hazánkban  2010 decemberében egy olvasói[3], s azóta is több interneten kerengő levél, cikk számolt be róla.  
Csakhogy[4]
A Jeruzsálem történetét nem ismerő olvasónak feltűnhet az egyedülálló „magános” töredék aprócska és különleges volta; továbbá az, hogy elenyésző kivétellel az idézett (és nem idézett) cikkek minden megállapítása feltételezés: feltehetően, bizonyára, lehet stb.

20614 Jeruzsálem.jpg
2. Hierosolyma/Jeruzsálem, a szent város (kézzel színezett)[5]
 A kiváló minőségű 2x2,8x1 cm-es akkád ékjelekkel írt tábla-töredék a jeruzsálemi óváros ásatásakor az Ophel-fal feltöltésének nedves rostálásakor került elő.
Ezen Kr.e. XIV. századi táblatöredék a Kr.e. X. századi törmelékben lappangott.  Előfordul, hogy az ásatáskor a törmelék átrostálásakor aprócska tárgyak, töredékek, gyöngyök, szilánkok stb. kerülnek elő, csakhogy azok jól beleilleszthetőek a feltárt lelet-együttesbe, beleillenek az adott korba. Igaz, a régészeti feltáráskor különféle ismert vagy ismeretlen rendeltetésű, meghatározhatatlan korú, az adott korba be nem illeszthető leletek is felbukkannak. Ám ez nem olyan, hiszen megállapíttatott a töredék nyelve (akkád), kora (Kr.e. XIV. sz.) és a megtalálási helyen levő törmelék kora (Kr.e. X. sz.).
A tábladarab jeruzsálemi agyagból készült, jelezvén, hogy abban az időben Jeruzsálem egyike volt a környék központi városainak.
Ez igaz, de illett volna megjegyezni, hogy a Kr. e. XIV. században Jeruzsálemet nem Jeruzsálemnek, hanem a város építőjének (Melkizedek?) nevéről Šalemnek hívták. A „Békeváros” jelentés későbbi népetimológián alapul. Az egyiptomi szövegekben Urushalim, a Tell-el-Amarna-i levelekben Urusalim, az asszír ékiratokban Šulman/Urusilimmu. A görög forrásokban Hieroszolüma, a rómaiban Hierosolyma. Megerősítetlen források szerint magyarul Sólyomváros. Héberül Jeruzsálem(Jerûšalîm). A Bibliának köszönhetően e név terjedt el a köztudatban.[6]

Közel-Kelet térképe.jpg

3. A Közel-Kelet térképe

Az izraeli szakemberek úgy vélik, a töredék a Kr. e. XIV. században élt IV. Amenhotep/Ehnaton/Ekhnaton (1350-1334), egyiptomi fáraó Tell-el-Amarna-i levéltárában talált több száz agyagtáblával egykorú lehet.
A töredék ékjelei a babiloni táblákon levő írásjeleket formázzák. A levéltár a közel-keleti uralkodóknak, vazallusoknak 25 év alatt a fáraóhoz írt és küldött 382 agyagtábla- levelét őrizte meg.
 500px-Spaziergang_im_Garten_Amarna_Berlin.jpg
4. Eknathon fáraó és a Nofertiti, a felesége (festett mészkő., Újbirodalom, XVIII. din., Kr.e. 1335, Ägyptisches Museum, Berlin)

E táblák közül hat a Jeruzsálemben uralkodó kánaánita Abdi-Heba üzeneteit tartalmazza, tehát jóval Dávid király palesztin hódítása előtti korból való.

Urusalim (Jeruzsálem) hercege, a fáraó vazallusa segélykérő leveleket küldött a fáraóhoz. Katonai segítséget és védelmet kért Šalemet és a környéket fosztogató, a lakosságot legyilkoló zsidó habiru bandák ellen.[7] Az asszír habiru/habiri (sumirul SA.GAZ)[8] kifejezés jelentése „hálós gyilkos”. Az alattomban támadó habiruk vetőhálót dobtak az ellenségeikre, hogy belegabalyodva harcképtelenek legyenek, s könnyebben agyon lehessn őket verni. (A trójai háborúból hazatért Agamennonra a fürdőházban az asszonya, Klütaimnésztra dobta a vetőhálót, hogy belekeveredvén a szeretője, a trónbitorló Aigiszthosz megölhesse. Az Enuma elisben[9] Marduk az istenektől fegyverül vetőhálót kapott.)  
A "habiru" hivatalosan elfogadott jelentése: valamilyen nemzetiséghez tartozó kóbor rabló. Ez csak nagyvonalakban közelíti meg a szószerinti (hálós gyilkos) jelentést.
A "gaz" némileg átvitt visszaköszön a magyar nyelvben.  Az eredeti sumir jelentés a gyomnövény, a "gaz" tulajdonságaiban jelenik meg. A kertben, ha elszaporodik a gaz, rátelepedik és megfojtja, "kiöli a veteményeket". Ezért kell irtani. A magyar az emberre is alkalmazza a gaz kifejezést. A gazember "alávaló jellemű, becstelen, semmirekellő, gyalázatos" (vö. Czuczor-Fogarasi: gaz címszó). 
A Mózes-követő Joshua vezérletével az izraelita fegyveres csoportok hódították meg, gyilkolták halomra a kánaánita népeket, s a helyükre telepedtek (a teljes hódítást Dávid király fejezi be).
Abdi-Heba, Urusalim hurri helytartója hiába küldött hat levelet a fáraónak: EA 285, -286, -287,-288, -289, -290. 
(Sajnos a Abdi-Heba hivatkozott leveleinek egyik képe sem található meg az interneten! Az EA 286-os levél teljes  fordítása viszont igen. Csakhogy az eredeti  tábla képe , ékjeles és latinbetűs szöveghű átírása nélkül a mindennemű fordítás elfogadhatatlan, hiszen érdemben nem lehet ellenőrizni. Aki már idegen nyelvből fordított, tudja csak igazán, még a a legnagyobb jóindulattal is milyen könnyű félreérteni, félremagyarázni, elírni valamit; hát még akkor, ha hallgatólagos utasításra  valamit  átértékelni, szépíteni vagy egyszerűen el kell hallgatni.)
A berlini Ägyptisches Museum-ban levő EA-286-os levél nyugtalanságról számol be, az EA-289-es  a környéken levő habiruk támadásairól, az EA 290-es pedig Urusalim/Jeruzsálem városállamban levő három városrész elleni támadásról szól, mielőtt a habiruk a három várost az ellenőrzésük alá vontak volna.[10](
A fáraó saját birodalmi ügyeivel volt elfoglalva, nem küldött segítséget. (Vajh’ megváltozott volna-e a világ folyása, ha a fáraó mégis segítségül küldi a katonáit?)
Megiddó-i tábla.jpg

5. A Megiddó-i Biridijának az egyiptomi fáraóhoz írt levele (de.wikipedia.org/Amarna Briefe)

 A hivatalosított történelemtudomány a hurrikat pre-izraelita népnek tartván a szemitákhoz sorolja, holott nem azok, csak a mai Izrael területén éltek, s a szkítafajú hikszoszok utódai. A magyarhoz hasonlóan a hurri nyelv is toldalékoló (agglutináló).[11] Népcsoportjaik a Kr.e. II. évezredben a Van-tó vidékéről vándoroltak Kánaánba.
Nagy előszeretettel használják a szövegek a Kánaán, kánaánita kifejezést. A „kánaán/kánahán” szó jelentése: alföld. Joshua területfoglalása előtt a síkvidék, a későbbi Palesztina neve volt. A középkorban Magyarországot is e névvel illették. „Az I. András király korabeli imák” Pannóniát „chunan föld”-nek vagyis Kánaánnak említi.[12]  
Wayne Horowitz, a jeruzsálemi Héber Egyetem Régészeti Intézetének asszirológusa szerint a töredék valószínűleg a korabeli jeruzsálemi király által az egyiptomi fáraónak küldött üzenet része.
Meg merte volna tenni egy korabeli vazallus alattvaló, ha mégannyira helytartó volt is, hogy még  a „Jeruzsálem”ben megsérült, letörött sarkú levelet küldjön az isten-fáraónak? A tiszteletlenségéért, megkapta volna a magáét; ha nem is az ő, de a küldönce a fejével lakolt volna. Mi történhetett? Talán a küldönc törte le a tábla sarkát, s visszahozván eldobta a kései utódok nagy örömére?! Esetleg más úton-módon került a mai izraeli régészek rostájára?  
Horowitz a töredék akkád jeleiből néhány értelmes szót „betűzött” ki: „te”, "őket”, „később”….
Tehát a Kr. e. XIV századi töredéken akkád ékjelek vannak.
A mai szakirodalom a Tell-el-Amarna-i levelek egy részének nyelvét akkádnak (helyesen: pidgin[13] akkád) hívja. Ez volt a Kr.e. XIV. században a diplomáciai levelezés nyelve, a lingua franca[14], vagyis a nyugati sémi nyelvjárás nyelvtani szabályaival megtűzdelt babiloni nyelv.[15]  Ez elnevezés teljesen önkényes, hiszen az akkádot a Kr.e. III. évezredben I. Sargon szemita népe, a feketefejűek beszélték; ez beszélt nyelvet váltotta fel a babiloni majd az asszír.  Akkoriban Mezopotámiában csak a sumiroknak volt írásbeliségük. Minden I. Sargon korabeli írás sumir vonalas, és nem ékírás volt. E töredéken levő néhány ékjel jól megállapíthatóan, szálkás babiloni ékírással íródott.

Még mindig marad a kérdés: Vajon e földrajzi területen egyedülálló, társnélküli ékiratos lelet, miként került a mai Jeruzsálembe?


[1]  Hartman, Ben: Oldest written document ever found in J'lem, The Jerusalem Post, Oct.3. 2013.
[2] Oldest Written Dokument Ever Found in Jerusalem Discovered, Science Daily, July 12. 2010. 
[3] Válasz Péterfi Szilvia „Jeruzsálemben jártam…” c. olvasói levelére, 3. Évezred Magazin, RF-Hobby Kft., Dunakeszi, 2010. december
[4] A továbbiakban a fentemlített cikkek megállapításai vastag betűkkel, a felmerült kérdések és a kiegészítések dőlt betűkkel íródnak.
[5] Georg Braun és Franz Hogenberg: Civitatum orbis terrarum, Cologne, 1582
[6] Jeremias, Alfred: Das Alte Testament im Lichte des Alten Orients, Hinrichsch’sche Buchhandlunng, Leipzig, 1904., 217. p.  
[7] 256. sz. Tell-Amarna-i levél. In: The Interpreters Dictionary of the Bible, Abington Press, New York, 1962. (Jerusalem, Joshua stb. címszó)
[8] SA – nagy háló (D.104), GAZ – meggyilkol, agyonüt (D.192), ld. Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Róma, Bd. I-IV.
[9] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz – Enuma elis, Matrona, Győr, 2009., 60-61. pp.
[10] Moran, William: The Amarna Letters. Johns Hopkins Univ. Press, Baltimore 1992, 325-334. pp
[11] http://gepeskonyv.btk.elte.hu/
[12] Marton Veronika: Az I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006. 142. p. 
[13] pidgin/pidzsin nyelv két v. több nyelv ötvöződéséből kialakult közvetítő keveréknyelv
[14] A lingua franca a különböző anyanyelvű emberek által használt közös közvetítő nyelv. .
[15] www.usc.edu

Marton Veronika

2013. augusztus 31., szombat

Miért nem oktatnak az iskolák?


 Iskolák?


A szabadság városa, vagy mégse?

Ez a bejegyzés nem saját írást tartalmaz. Egy ismerős ajánlotta a Facebook-on, de a benne leírtak annyira igazak a mai magyar oktatásra is, hogy úgy gondolom mindenkinek érdemes egy kis időt szentelnie az elolvasására.
1990. január 31-én hangzott el ez a beszéd, amikor a szerző átvette New York városának Év Tanára díját.

A szabadság városa, vagy mégse?

Mindazoknak a nagyszerű tanárismerőseimnek a nevében veszem át ezt a díjat, akik az évek során arra törekedtek, hogy a gyerekekkel való találkozásuk hiteles legyen; azoknak a férfiaknak és nőknek nevében, akik nincsenek eltelve önmagukkal, akik szüntelenül kérdéseket tesznek föl, akik mindig igyekeznek megfogalmazni és újrafogalmazni, hogy mit is kellene jelentenie az „oktatás” szónak. Az Év Tanára díj birtokosa nem a legjobb tanár – ők túl csöndesek ahhoz, hogy csak úgy észrevehessük őket –, hanem zászlóvivő; azoknak a nyilvánosság előtt láthatatlan embereknek a jelképe, akik életüket örömmel állítják a gyerekek szolgálatába. Ez a díj éppen annyira az övék, mint az enyém.

Korunkban nagy válságát éli az iskola. Gyerekeink tizenkilenc ipari nemzet között sereghajtók olvasásban, írásban és számtanban. A legutolsók. A világ narkomániás gazdasága az árucikkek fogyasztására épül; ha nem vásárolnánk annyi álomport, az üzleti világ összeomlana – és az iskolák fontos értékesítési helyek. A tizenévesek között nálunk a legmagasabb az öngyilkosok aránya, és a többségük a gazdagok közül kerül ki, nem a szegények közül. Manhattan -ben az új házasságok ötven százaléka öt évet sem ér meg. Kétségtelen, hogy valami baj van.

Iskoláink válsága egy nagyobb társadalmi válságot tükröz. Úgy tűnik, elvesztettük az önazonosságunkat. Példa nélküli a gyerekek és az öregek világtól való elzárásának mértéke: senki sem beszél már velük. Márpedig ha a gyerekek és az öregek nem érintkeznek egymással naponta, akkor a közösség csak egy jövő és múlt nélküli folytonos jelenben él. Valójában a „közösség” szó nem is nagyon használható az egymással való viselkedésünk megnevezésére. Hálózatokban élünk, nem közösségekben, és mindenki, akit csak ismerek, magányos ettől. Furcsa módon az iskola főszerepet játszik ebben a tragédiában, mint ahogy a társadalmi osztályok bűntudatának növekedésében is. Úgy tűnik, emberválogatásra használjuk az iskolát, egy kasztrendszert hozunk létre, amelyben aztán ott vannak a metrókban barangolva kéregető és az utcán alvó érinthetetlenek.

Nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes huszonöt éves tanári pályafutásom alatt: a tanítás és az iskolák egyre jelentéktelenebbé válnak a bolygó nagy vállalkozásai számára. Senki sem hiszi már el, hogy a tudósokat természettudományi órákon képzik, a politikusokat állampolgári ismeretek órákon, a költőket angolórákon. Igazság szerint az iskolák valójában csak engedelmességet tanítanak. Nagy rejtély ez előttem, mert ezernyi emberséges, törődő ember dolgozik az iskolákban tanárként, segédként és igazgatóként, ám egyéni erőfeszítéseikben alulmaradnak az intézmény elvont logikájával szemben. Noha a tanárok törődnek a gyerekekkel és nagyon keményen dolgoznak, az intézmény pszichopata; nincs lelkiismerete. Megszólaltat egy csengőt, mire a versírás kellős közepén tartó fiatalembernek be kell csuknia a füzetét, és egy másik cellába kell vonulnia, ahol emlékezetébe kell vésnie, hogy az emberek és a majmok közös őstől származnak.

Kötelező oktatásunk rendszerét Massachusetts államban találták ki 1850 körül. Becslések szerint Massachusetts lakosságának nyolcvan százaléka ellenezte; néha fegyverekkel. A Cape Cod-i félszigeten fekvő Barnstable lakossága egészen az 1880-as évekig óvta a gyerekeit, de aztán a nemzetőrség elfoglalta a települést, és a gyerekek fegyveres őrizet mellett meneteltek iskolába.

Íme egy elgondolkodtató furcsaság: Ted Kennedy szenátor hivatala nemrégiben közzétett egy tanulmányt, amelyben az áll, hogy a kötelező oktatás bevezetése előtt az államban 98%-os volt az írni-olvasni tudók aránya, utána pedig sosem emelkedett 91% fölé, ahol 1990-ben áll. Remélem, ezt érdekesnek találják.

Itt egy másik elgondolkodtató furcsaság: az otthoni iskoláztatás mozgalma szép csöndben akkorára nőtt, hogy ma már másfél millió fiatalt kizárólag a saját szüleik tanítanak. Múlt hónapban az oktatási hírügynökség azt a meglepő hírt közölte, hogy úgy tűnik, az otthon tanított gyerekek gondolkodás terén öt vagy akár tíz évvel is megelőzik beiskolázott társaikat.

Nem hiszem, hogy egyhamar megszabadulunk az iskoláktól – az én életemben biztosan nem –, de ha változtatni szeretnénk a dolgok tudatlansági katasztrófába torkolló folyásán, akkor be kell látnunk, hogy az iskola nagyon jól „iskoláztat”, de nem „oktat” – tervezéséből kifolyólag. Nem a tanárok hibája ez, nem is a kevés pénzé, hanem arról van szó, hogy az oktatás és az iskoláztatás sosem lehet egy és ugyanaz a dolog.

Horace Mann, Barnard Sears, Harper (University of Chicago), Thorndyke (Columbia Teachers College) és még néhány más ember a tömegek tudományos igazgatására tervezte az iskolákat. Az iskolának az a feladata, hogy szabályok alkalmazása révén szabályos embereket állítson elő, megjósolható viselkedésű, irányítható embereket.

Az iskolák nagyon sikeresek ebben. Társadalmunk azonban szétesőben van, és egy ilyen társadalomban csak az önálló, magabiztos és individualista emberek sikeresek – hiszen halott az eltartottakat és a gyöngéket óvó közösségi élet. Mint már mondtam, lényegtelen, hogy mi kerül ki az iskolákból. A jól iskolázott emberek jelentéktelenek. Árulhatnak filmeket vagy borotvapengéket, aktákat tologathatnak és telefonon beszélhetnek, vagy számítógépek villogó képernyői előtt ülhetnek bután, de emberi lényekként hasztalanok. Hasztalanok mások és önmaguk számára.

Azt hiszem, a minket körülvevő napi szenvedést javarészt az okozza, hogy abszurd felnőttekké válásra kényszerítjük a gyerekeket, Paul Goodman harminc évvel ezelőtti szavaival élve. Az iskoláztatást érintő reformoknak foglalkozniuk kell az iskoláztatás abszurditásaival.

Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.

Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik arra kényszerít bennünket, hogy egy verset olvasó idegent hallgassunk, amikor mi építészetet szeretnénk tanulni, vagy hogy egy idegennel ücsörögve építészetről beszéljünk, amikor mi verset szeretnénk olvasni.

Abszurd és életellenes, hogy fiatalságunk minden napján egy gong hangjára cellából cellába vonuljunk egy olyan intézményben, amely nem engedi meg az egyedüllétet, sőt még az otthon szentélyébe is elkísér bennünket a „házi feladat” elkészítésének követelményével.

„Hogyan tanulnak meg olvasni?” – kérdik önök, a válaszom pedig a következő: „Emlékezzenek Massachusetts tanulságaira.” Ha a gyerekek teljes életet élhetnek, nem pedig korosztályokra osztottat cellákban raboskodva, akkor könnyedén megtanulnak írni, olvasni és számolni, feltéve, hogy mindezeknek a tevékenységeknek értelmét látják a körülöttük kibontakozó életben.

Ne feledjék azonban, hogy az Egyesült Államokban szinte senki sem kap sok megbecsülést, aki olvas, ír vagy számol. A fecsegők országa vagyunk, a fecsegőket fizetjük meg legjobban, a fecsegőket csodáljuk legjobban, így hát a gyerekeink állandóan fecsegnek, utánozzák a televízióban látható mintaképeket és a tanárokat. Ma már nagyon nehéz megtanítani az „alapokat”, mert a társadalmunkban ezek valójában nem is alapok többé.

Jelenleg két intézmény irányítja a gyerekeink életét: a televízió és az iskola, ebben a sorrendben. Mindkettő végtelen, szűnni nem akaró elvontsággá fokozza le a valódi világbeli bölcsességet, bátorságot, mértéktartást és igazságosságot. Az elmúlt évszázadokban a gyerekek és a kamaszok valódi munkával, valódi jótettekkel, valódi kalandokkal töltötték idejüket, és realisztikus keresést folytattak olyan mentorok után, akik azt taníthatták nekik, amit tényleg meg akartak tanulni. Sok időt töltöttek közösségi tevékenységekkel, a szeretet gyakorlásával, a közösség minden szintjének megismerésével és tanulmányozásával, a házépítés elsajátításával, és tucatnyi egyéb, a férfivá vagy nővé váláshoz szükséges feladattal.

A tanítványaimnak azonban az alábbiakra megy el az idejük:

A hét 168 órájából 56-ot alszanak a gyerekeim. Marad tehát 112 órájuk önmaguk megformálására.

A gyerekeim hetente 55 órát töltenek tévénézéssel a legújabb hírek szerint. Marad tehát heti 57 órájuk a felnőtté váláshoz.

A gyerekeim hetente 30 órát töltenek iskolában, körülbelül 6 órájukba kerül a készülődés, a bejárás és a hazajárás, és átlagosan heti 7 órát fordítanak a házi feladatokra. Ez összesen 45 óra. Ez idő alatt folyamatos megfigyelés alatt állnak, sem idejük, sem helyük nincs az egyedüllétre, és megfenyítik őket, ha a saját fejük szerint próbálnak mozogni térben és időben. Marad tehát heti 12 órájuk az egyedi tudat kialakítására. Persze a gyerekeim esznek is, ahhoz is idő kell; nem sok, mert a családi étkezés szokását már nem ismerik. Ha azonban heti 3 órát számítunk föl az esti étkezésekre, akkor azt kapjuk, hogy mindegyik gyereknek heti 9 órája marad önmagára.

Ennyi nem elég. Ennyi nem elég, ugye? Persze minél gazdagabb a gyerek, annál kevesebb tévét néz, de a gazdag gyerek idejét is éppen ilyen szűkre szabja a tömegszórakoztatás némileg gazdagabb tárháza, és az, hogy egy sor magánórára kötelezik olyan tárgyakban, amelyeket csak ritkán választ meg ő maga.

Furcsa, de mindezek csak kozmetikázottabb módjai az emberek függővé tételének. Az ilyen emberek képtelenek kitölteni a saját idejüket, képtelenek értelmes tartalommal és örömmel teli életet élni. Országos betegség ez, ez a függőség és céltalanság, és szerintem az iskolázásnak, a televíziónak és a tanítási óráknak – az egész chautauqua-elképzelésnek – sok közük van hozzá.

Gondoljunk csak az országot pusztító dolgokra: a kábítószerekre, az esztelen versengésre, a szórakozásból űzött szexre, az erőszak pornográfiájára, a szerencsejátékokra, az alkoholra, és mind közül a legrosszabb pornográfiára, a vásárlásnak szentelt életekre, a felhalmozásra mint filozófiára. A függő emberek szenvedélyei ezek, és az iskoláink elkerülhetetlenül ezt hozzák létre.

Szeretném ismertetni önökkel, hogy milyen hatással van a gyerekre az, hogy megfosztják őket minden idejüktől – a felnőtté váláshoz szükséges idejüktől –, és elvontságokkal foglalkozásra kényszerítik őket. Hallaniuk kell ezt, mert csupán megtévesztés az a reform, amelyik nem veszi tűz alá ezeket a rendellenességeket.

A tanítványaimat nem érdekli a felnőttek világa. Ez szemben megy több ezer év tapasztalatával. A fiatalokat mindig is a nagyok alapos megfigyelése izgatta leginkább, de manapság senki sem akar felnőni. És ki hibáztathatja őket ezért? Játékok vagyunk.
A tanítványaimban szinte semennyi kíváncsiság nincs, és ami van, az sem tart sokáig; nem tudnak hosszabb ideig figyelni, még az általuk választott dolgokra sem. Látnak valami kapcsolatot a teremváltásra újra meg újra felszólító csengő és az elillanó figyelem jelensége között?
A tanítványaimnak szegényes a jövőfelfogása, alig értik, hogy a holnap milyen bonyolultan kapcsolódik a mához. Mint már mondtam, folytonos jelenben élnek, tudatuk a jelen pillanatnál véget ér.
A tanítványaimat nem érdekli a múlt, nem fogják fel, hogy miként határozza meg a múlt a saját jelenüket, miként korlátozza a választásaikat, formálja értékeiket és életüket.
A tanítványaim kegyetlenek egymással, nem éreznek részvétet a szerencsétlenül járt iránt, kinevetik a gyengeséget, és megvetik azokat, akik nagyon is jól láthatóan segítséget igényelnek.
A tanítványaim kínosan érzik magukat meghitt vagy őszinte helyzetekben. Sejtésem szerint e tekintetben olyanok, mint a legtöbb örökbe fogadott ember, akit ismerek: nem tudnak mit kezdeni a valódi meghittséggel, mert egész életükben egy titkos belső ént védelmeztek egy olyan nagyobb külső személyiség burka alatt, amelynek mesterséges darabkáit a televízióból kölcsönözték, vagy a tanárok manipulálására szedték össze. Mivel nem azok, mint akiknek mutatják magukat, az álruhájukat elkoptatja a meghittség, így hát kerülniük kell a meghitt kapcsolatokat.
A tanítványaim anyagiasak, az anyagiasan mindent „osztályzó” tanárok példáját követik – és a televízióban látható mentorokét, akik a világon mindent ingyen kínálnak.
A tanítványaim függők, passzívak, és új kihívásokkal találkozva elbátortalanodnak. Ezt gyakran külső hősködéssel, dühvel vagy agresszivitással leplezik, odabent azonban bátorság nélküli űr van.

Említhetnék még mást is, amivel egy iskolareformnak meg kellene birkóznia ahhoz, hogy az ország hanyatlását megakadályozza, de mostanra már megértették a mondandómat, akár egyetértenek vele, akár nem. Vagy az iskolák okozták ezeket a rendellenességeket, vagy a televízió, vagy mindkettő. Egyszerű számtan kérdése az egész: az iskola és a televízió veszi el a gyerekek minden idejét. Ez semmisítette meg a saját gyerekei oktatásából kiszorult amerikai családot. A televízióban és az iskoláztatásban kell rejlenie a hibának.

Mit lehet tenni? Először is napról napra, évről évre zajló szüntelen és vad országos vitára van szükségünk. Addig kell ordítoznunk és vitáznunk erről az iskola nevű dologról, amíg helyre nem hozzuk, vagy végképp el nem rontjuk. Vagy az egyik, vagy a másik. Ha helyre tudjuk hozni: jó. Ha nem tudjuk, akkor ott van az otthoni tanítás reményteljes útja. Ha erre fordítjuk a családnevelésre költött pénzt, akkor két legyet üthetünk egy csapásra: a családokat is rendbe hozzuk és a gyerekeket is.

Lehetséges valódi reform, de egy fillérbe sem kellene kerülnie. Újra kell gondolnunk az iskoláztatás alapjait, és el kell döntenünk, hogy mit és miért tanuljanak a gyerekek. Ez az ország 140 éven át a „szakértők” fölényes parancsnoki központjának, egy társadalommérnökökből álló központi elitnek a célkitűzéseit próbálta ráerőltetni az emberekre. Ez nem vált be. Nem fog beválni. Emellett ezzel durván elárulták a demokrácia ígéretét, amely pedig egykor csodálatos kísérletté tette ezt az országot. Az oroszok kísérlete, hogy platóni köztársaságot hozzanak létre Kelet-Európában, a szemünk előtt mondott teljes csődöt. A mi kísérletünk is, hogy ugyanazt a fajta központi merevséget erőltessük az emberekre az iskola felhasználásával, éppen darabjaira esik, bár lassabban és fájdalmasabban. Azért nem működik, mert az alapfeltevései gépiesek, emberellenesek, és ellenségesek a családi élettel szemben. Lehet gépies oktatással irányítani az életet, de az élet mindig visszavág a társadalmi rendellenességek fegyvereivel: kábítószerekkel, erőszakkal, önpusztítással, közönnyel és a tanítványaimban látott tünetekkel.

Legfőbb ideje visszatekinteni, hogy újra szert tegyünk egy működő oktatási filozófiára. Az egyik kiváltképpen kedvelt filozófiám az európai uralkodó osztályok kedvence volt évezredeken át. Az óráimon annyit használok belőle, amennyit csak tudok; vagyis annyit, amennyivel még megúszom szárazon a kötelező oktatás jelenlegi intézményében. Azt hiszem, a szegény gyerekeknél éppen olyan jól beválik ez a filozófia, mint a gazdagoknál.

Az oktatás eme elit rendszerének magva az a hit, hogy az önismeret a tudás egyetlen igazi alapja. E rendszerben a gyerekeket minden életkorban magukra hagyják egy megoldandó problémával egy irányítatlan környezetben. A probléma néha nagyon kockázatos, például vágtatás vagy ugratás egy lóval, ám természetesen elit gyerekek ezrei oldanak meg ilyesmiket sikeresen tíz éves koruk előtt. El tudják képzelni, hogy egy ilyen kihívásnak megfelelt ember valaha is kételkedni fog a képességeiben? A probléma néha a magány tökéletes elsajátítása, mint Thoreau esetében a Walden-tónál, vagy Einstein esetében a svájci vámhivatalban.

Egyik korábbi tanítványom, Roland Legiardi-Lura – noha szülei meghaltak, és semmit nem örökölt – egyedül biciklizte át az Egyesült Államokat, pedig jóformán még fiúkorban volt. Csoda hát, hogy amikor felnőtt fejjel filmet szeretett volna készíteni Nicaraguáról, akkor egyetlen fillér és mindenféle filmes tapasztalat nélkül is nemzetközi díjat nyert? Pedig egyébként ácsként dolgozott.

Jelenleg elvesszük a gyerekeinktől az önismeret kifejlesztéséhez szükséges összes időt. Ennek véget kell vetnünk. Olyan iskolai élményekben kell részesítenünk őket, amelyek visszaadják ennek az időnek a jelentős részét; már kiskoruktól kezdve rájuk kell bíznunk a független tanulást; valószínűleg iskolai keretek között, de távol az intézményi környezettől. Olyan tantervet kell készítenünk, amely esélyt biztosít mindegyik gyerek számára a saját egyéniségének és önbizalmának kifejlesztéséhez.

Nemrégiben hetven dollárt adtam egy tizenkét éves lány tanítványom kezébe, és az angolul nem beszélő anyjával együtt busszal elküldtem New Jersey partja mentén Sea Bright rendőrfőnökéhez, hogy meghívja egy ebédre és bocsánatot kérjen, amiért eldobott egy üdítős üveget a parton. E nyilvános bocsánatkérésért cserébe elértem a rendőrfőnöknél, hogy a lány egy napra betekintést nyerhessen egy kisvárosi rendőrség életébe. Pár nap múlva két másik tizenkét éves tanítványom utazott egyedül Harlemből a West First Streetig, ahol egy újság szerkesztőjénél kezdtek tanonckodni, a következő héten pedig három tanítványom reggel hatkor a jersey-i mocsár közepén fog állni, ahol egy teherszállító társaság vezetőjét tanulmányozzák, amint 18 kerekűeket indít Dallasba, Chicagóba és Los Angelesbe.

„Speciális” gyerekek ők egy „speciális” programban? Bizonyos értelemben igen, de a gyerekeken és rajtam kívül senki sem tud erről a programról. Barátságos, okos és éber Central Harlem-i gyerekekről van szó, de olyan rossz iskolázásban részesültek, hogy amikor hozzám kerültek, legtöbbjük összeadni és kivonni sem tudott. És egyikük sem tudta, mennyi New York város népessége, vagy hogy milyen messze van New Yorktól Kalifornia.

Aggaszt ez? Természetesen, ám biztos vagyok abban, hogy ha szert tesznek önismeretre, akkor önállóan fognak tanulni; és csak az önálló tanulás bír tartós értékkel.

Tüstént szabad időt kell adnunk a gyerekeknek, mert ez az önismeret kulcsa, és amilyen gyorsan csak lehet, újra be kell vonnunk őket a való világba, hogy a szabad idejüket ne újabb elvontságokkal töltsék. Vészhelyzetben vagyunk, drasztikus tettek szükségesek a korrekcióhoz; a gyerekeink úgy hullanak az iskolázástól, mint a legyek. Mindegy, hogy jó vagy rossz iskolázásról van szó. Lényegtelen.

Mire van még szüksége egy átalakított iskolarendszernek? Többé nem élősködhet a dolgozó közösségen. Az emberiség főkönyvében csak a mi megtépázott bejegyzésünk szól arról, hogy elraktározzuk a gyerekeket és egyáltalán nem kérjük őket a közjó szolgálatára. Azt hiszem, az iskoláztatásnak egy darabig magában kell foglalnia a közmunkát. Amellett, hogy önzetlen cselekvésre tanít, ez a leggyorsabb módja annak, hogy a gyerekek valódi felelősséget kapjanak az életben.

Öt éven át vezettem egy gerillaprogramot, amelyben minden gyereknek – gazdagnak és szegénynek, okosnak és butának – évente 320 óra kemény közmunkát kellett végeznie. Évekkel később felnőttként tucatszám jöttek vissza hozzám, és elmondták, hogy a másik ember segítésének tapasztalata megváltoztatta az életüket. Megtanultak új módokon látni, megtanulták újragondolni a céljaikat és értékeiket. Tizenhárom éves korukban történt ez, a kísérleti iskola programomban; csak azért volt lehetséges, mert a gazdag iskolanegyedemben zűrzavar uralkodott. Amikor „stabilizálódtak” a dolgok, bezárták a kísérleti iskolát. Nagyon kevés pénz fölhasználásával nagyon sikeresnek bizonyult a meglehetősen vegyes gyerekcsoportokkal, nem engedélyezhették a fennmaradását. Rossz színben tűntek föl mellettünk a drága elitprogramok.

A városban nincs hiány valódi problémákból. Megkérhetjük a gyerekeket, hogy segítsenek a megoldásukban, cserébe pedig megbecsülést és figyelmet kapnak a felnőttek egész világától. Ez jó a gyerekeknek, és jó nekünk többieknek is. Ez a tanterv Igazságot tanít, az összes elit oktatási rendszer négy legfőbb értékének egyikét. Ami jó a gazdagoknak és a hatalmasoknak, az bizony jó nekünk többieknek is; mi több, az ötlet teljesen ingyenes, mint ahogyan az összes többi valódi reformötlet is az oktatásban. A még több pénz és a még több ember csak tovább fogja betegíteni ezt az amúgy is beteg intézményt.

Önálló tanulás, közmunka, kalandos tapasztalatok, jó nagy adag magánélet és egyedüllét, ezernyi különféle gyakorlati lehetőség egynapos vagy hosszabb változatban – ezekkel mind hathatósan, olcsón és eredményesen lehet valódi iskoláztatási reformot kezdeni. Ám egyetlen nagyszabású reform sem fogja helyrehozni sérült gyerekeinket és sérült társadalmunkat, amíg az „iskoláról” alkotott elképzelésünkbe nem szőjük bele az oktatás fő hajtómotorjaként a családot. A svédek 1976-ban jöttek rá erre, amikor lényegében megszüntették a nem kívánt gyerekek örökbefogadásának intézményét, és inkább arra használták nemzetük idejét és kincseit, hogy megerősítsék a létező családokat, és így ne legyenek többé nem kívánt gyerekek. Nem értek el teljes sikert, de azt igenis elérték, hogy a nem kívánt svéd gyerekek száma az 1976-os 6000 főről 1986-ra 15 főre csökkent. Vagyis meg lehet csinálni. A svédek nem kívántak tovább fizetni azokért a társadalmi bajokért, amelyek a gyerekek idegeneknél nevelkedéséből adódtak, így hát tettek valamit ebben az ügyben. Mi is képesek vagyunk rá.

A család az oktatás fő hajtómotorja. Ha az iskolákat a gyerekek szülőktől való elszakítására használjuk – és tévedés ne essék, ez a legfőbb feladatuk amióta John Cotton 1650-ben ezt tette meg a Massachusetts Bay Colony iskoláinak céljául, és amióta Horace Mann ezt tette meg a massachusettsi iskolák céljául 1850-ben –, akkor folytatódni fognak a jelenlegi rémségek. Minden jó élet alapját a családi tanterv jelenti, és mi eltávolodtunk ettől a tantervtől; ideje visszatérni hozzá. A józan oktatáshoz úgy találjuk meg az utat, ha az iskoláink élen járnak a családi élet intézményesített szorongatásának megszüntetésében, és elősegítik a szülők és a gyerekek iskolaidő alatti együttlétét, hogy így megerősödhessenek a családi kötelékek. Ez volt a valódi célom, amikor elküldtem a lányt és az anyját Jersey partja mentén a rendőrfőnökhöz. Sok ötletem van a családi tanterv elkészítéséhez, és szerintem önök közül sokaknak szintén sok ötlete lesz, ha egyszer elkezdenek gondolkodni rajta. Az iskolákat megreformálni képes alulról szerveződő gondolkodás elindításával az a legnagyobb gondunk, hogy óriási érdekeltségek vannak, amelyek elveszik mindenki más elől a megszólalási lehetőséget, és éppen az iskoláztatás mai formájából húznak hasznot, noha az ellenkezőjét állítják.

Követelnünk kell, hogy új hangok és új ötletek is meghallgattassanak: az én ötleteim és önökéi. Mindannyian eleget hallottuk már a televízióból és a sajtóból áradó szentesített hangokat; nem még több „szakértői” véleményre van szükség, hanem egy évtizeden át tartó vitára, amelybe mindenki beleszólhat. Az oktatási szakértőknek sosem volt igazuk, a „megoldásaik” drágák, önérdekeket szolgálnak, és mindig további központosítással járnak. Elég ebből. Ideje visszatérni a demokráciához, az egyéniséghez és a családhoz. Elmondtam a mondandómat. Köszönöm.

John Taylor Gatto