SZÁMLÁLO

free counters

MINDIG

2011. december 25., vasárnap

nem tetszik a rendszer


Jó úton járunk: mifelénk egy buzeráns zsidónak manapság "nem tetszik a rendszer"
A bájosan affektáló Karsay "váccpáör-nemtetszikarendszer" Dorottya nemrégiben még a nők "szexista lealacsonyítása" miatt aggódott a budapesti Erzsébet téren. Már akkoriban sem a magyartudásáról volt híres.
Manapság már a "Milla" nevű csoport reklámarcaként haknizza végig a balliberális médiát, a "Nem tetszik a rendszer" trágárság-folyammal.
A dal így kezdődik: "Nem tetszik, hogy egyre sz*rabbul érzem magamat a hazámban".
Hát nézzük is meg, Dorottyánk mennyire is tipikus képviselője a női nemnek és az ő "hazájának".
Karsay, amikor a nők autentikus képviselőjeként lép a nyilvánosság elé, arról elfelejti tájékoztatni a közvéleményt, hogy ő valójában a képviseletet "kívülállóként" látja el: Karsay ugyanis buzeráns.
Dorottya a Facebook oldalán a következő névvel szerepel: "Karsay Dorottya QB". Ugyan az egészséges polgároknak ez korántsem nyilvánvaló (s ezt Karsay következetesen el is rejti), a "QB" rövidítés feloldása: "Queer" és "Bisexual". A "biszexuális" kifejezés jelentését gondolom nem kell senkinek megmagyarázni. A "queer" olyan buzeránst jelent, aki meggyőződéssel vallja, hogy férfi és nő között (szexuális értelemben is) meg kell szüntetni minden különbséget, mert minden különbség közöttük idejétmúlt, túlhaladott dolog. Azt hiszem, ezzel máris egészen más fénybe kerül Dorottyánk "ártatlan aggodalma", hogy a "szegény" nőként tisztelt nőket meg kell menteni a "gonosz és erőszakos férfiemberek ádáz karmai közül".
Karsay természetesen mélységesen kikelt magából a FB oldalán azon is, hogy a magyar országgyűlés nem átallotta törvényben is kimondani, hogy házasságot egy férfi és egy nő köthet, hogy egy gyermek a fogantatásától fogva védelmet érdemel, és hogy a média a családot, a házasságot és a gyermekvállalást mint pozitív, követendő példaként kell, hogy bemutassa.
Karsay régóta titkolja már másságát, és mérgezi hasonelvű barátaival - képmutatóan - a közéletet. Karsay "barátnőjével"  Kende Judit pszichológussal (igen, a hungarofób Kende Péter lányáról van szó)...
...régóta dolgoznak együtt a magyarországi Amnesty International antirasszista kampányán, amiben kéz a kézben a TASZ-szal, együtt keltek ki a Magyar Gárda, és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület ellen, valamint utóbbiak karakán kiállása ellen a gyöngyöspatai cigányterrorral szemben. Íme erről is egy videó:
Igen, a két buzi itt ugyanazt az AI Magyarországot képviseli, akik tetten ért durva hazugságba kergették magukat, csak hogy - a nemzetközi szervezetük előírásait megtagadva - ne kelljen foglalkozniuk a magyarországi politikai foglyokkal.
Dorottyánk és Juditunk bizonyára nagyszerűen egymásra talált. Szerelmük meghittségét mi sem mutatja jobban, mint azok a leszbikus rendezvények, amelyekre együtt járnak.
Amelyen közösen készíthetnek kerékpár-alkatrészekből "szexuális segédeszközöket". Meg kell hagyni, ez az újrahasznosítás, a környezettudatos gondolkodásmód egy valóban sajátos (buzeráns) formája…
Ennyire "átlagos", "autentikus" nő és jogvédő tehát a mi Dorottyánk.
Nézzük meg végül, hogy Dorottya vajon melyik "hazáról" beszélhet, amikor dalában az ország rendszerét kritizálja.
Szentestén Dorottya az FB oldalán lelkendezett azon, hogy meglátogathatja Svédországban élő testvérét, Karsay Noémit. Az első érdekesség Dorottya hozzászóló barátaitól érkezik: "boldog karácsonyt hanukát karsayk!".
Karsay Noémi FB-os adatlapján máris a következő érdekességet fedezhetjük fel: Noémi a profilképén vélhetően Izrael-országban mutatja héber nyelven egy táblára írt nevét.
Alatta Dorottyánk testvére rögtön a következő intézmény tagjaként mutatja be magát: "Moishe House Stockholm". A Moise House pedig milyen szervezet? Kedves és szerető befogadóhelye a Svédországban élő zsidó fiataloknak.
Dorottyánk tehát nemcsak harcos feminista és leszbikus (mint oly sokan fajtársai közül), de természetesen zsidó is.
Hát ilyen embereknek "nemtetszik" manapság hazánkban a "rendszer". Rossz hírem van: ha az egészséges magyar embereken múlik, ilyen ratyiknak az itthoni "rendszer" tetszeni még jó darabig nem fog.
(Kuruc.info)


További részletek: http://kuruc.info/r/6/89922/#ixzz1hcA8GYJR

2011. december 22., csütörtök

Disznóáldozat, megszentségtelenített Tóra-tekercsek

Disznóáldozat, megszentségtelenített Tóra-tekercsek a Templomban és a hanuka zsidó örömünnepe
Minthogy az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a médiában és a hazai közéletben a keresztény adventi, illetve karácsonyi ünneppel egybeeső nyolcnapos zsidó hanuka megünneplése, amiről az 1990 előtti időszakban még a történelemben és vallástörténetben tájékozott emberek közül is csak kevesek tudtak, hírportálunk hiánypótló feladatot teljesít, amikor egy rövid történeti áttekintést készít a zsidóság eme örömünnepének történelmi-politikai és vallási hátteréről, eredetéről.

Martonyi, a szolga segédkezik a szolgaláng meggyújtásában
A zsidóknál a hanuka, illetve chanukka (felszentelés) a fények ünnepe, a Makkabeusoknak a IV. Antiokhosz Epiphanész (Kr.e. 175-164) görög uralkodó seregei felett Kr.e. 164-ben aratott győzelméhez kapcsolódik. Azon zsidó ünnepek egyike – a purimmal együtt –, amely nem a mózesi öt könyvön, a Tórán alapszik. A zsidók számára az adja a jelentőségét, hogy egy kis nép hite szerint a maga ősi hagyományaiért, a maga vallásának és életformájának megőrzéséért harcba száll és győz a belső visszavonás és a külső elnyomás aránytalan túlereje ellen.
Közismert, hogy Alexandrosz (Kr.e. 336-323), Makedónia királya Kr.e. 334 és 325 között vezetett hadjárataival megdöntötte és elfoglalta a Nagy Kürosz által alapított Óperzsa Birodalmat, halála után azonban a három kontinensre kiterjedő államalakulat több részre hullott. Ezek közül a legjelentősebb hellenisztikus utódállamok az Antigonidák makedón-görög állama, a Ptolemaioszok Egyiptoma, végül a közel- és közép-keleti területeket egyesítő Szeleukida Birodalom voltak. A Szeleukidáknak már kezdettől fogva nagy gondot okozott Nagy Sándor ázsiai hódításainak – Irán és Baktria – megtartása, sőt a Parthus Birodalom megalapításával a Kr.e. 3. század közepe táján el is veszítették azokat, de örök konfliktusaik voltak Egyiptommal is Dél-Szíria, az anatóliai partvidék és Fönícia birtoklásáért. III. Nagy Antiokhosz (Kr.e. 223-187) alatt rövid időre sikerült részben helyreállítani a birodalom területi egységét, s ő szerezte meg Egyiptomtól Palesztinát és Föníciát is. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában sikeres uralkodó azonban alulmaradt az új, feltörekvő földközi-tengeri nagyhatalommal, Rómával szemben a Kis-Ázsia nyugati partvidékén Kr. e. 190-ben vívott magnésziai ütközetben, s ezzel elveszítette összes anatóliai birtokát. Ráadásul a Rómával kötött békeszerződés alapján neki és utódainak óriási hadisarcot is kellett fizetniük – miként Karthágónak is –, ezért III. Antiokhosz súlyos anyagi helyzetén a szentélyek megsarcoltatásával próbált könnyíteni. Nem véletlenül vált első számú célpontjává a zsidóság gazdag vallási centruma, Jeruzsálem.
Tehát a Szeleukida Birodalom a parthus állam és Róma szorításában véglegesen megszűnt nagyhatalmi tényező lenni, így kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett megerősíteni hatalmát az új király, IV. Antiokhosz Epiphanész, aki az uralkodókultusz minden eddiginél nagyobb mértékű hangsúlyozását vezette be. Az uralma alatt élő ókori keleti népek többsége számára az istenkirályság elismerése nem jelentett különösebb gondot, a monoteista, egyistenhívő zsidóság számára azonban ez elfogadhatatlan volt. Istenítésének megtagadására IV. Antiokhosz a zsidó források szerint rendkívüli kemény fellépéssel válaszolt. Kr.e. 170-ben és 168-ban is megostromolta és feldúlta Jeruzsálemet. Állítólag férfiakat, nőket, gyermekeket mészárolt le, s elfoglalta a jeruzsálemi Templomot is, ahol betiltotta a szentélyben folyó kultuszt, majd elhelyezte ott Zeusz szobrát, továbbá elhurcolta az arany menórát és a templomi edényeket, s Jahve iránti megvetését kifejezendő, disznót áldozott fel a zsidók legszentebb kultikus helyszínén Zeusz tiszteletére. Megtiltotta a „választott nép” számára a körülmetélkedést, a sabbath megtartását és a kóser ételek fogyasztását is. Elrendelte, hogy a Templomban egyedül – a zsidók által tisztátalannak tartott – disznót szabad csak áldozni. Ő maga is megfőzött egy állatot az ún. második Salamon-templomban, levét pedig a zsidók által szentnek tartott Tóra-tekercsekre öntötte. Azokat a zsidókat pedig megkínoztatta és megölette, akik nem voltak hajlandók szobra előtt az isteneknek kijáró kultikus szertartás elvégzésére. Végezetül elrendelte Júdea minden városában a kötelezően megtartandó hellenisztikus áldozatbemutatásokat, parancsának megtagadóit pedig halálbüntetéssel sújtotta.
Az erőszak következményeként bontakozott ki Hasmóneus Mattathiásnak (Mátitjáhu) és fiainak, Júdás Makkabeusnak (Jehuda Makkabi), Jonatánnak és Simonnak a felkelése Kr.e. 168-ban. A felkelésben részt vevő, a júdeai kopár dombvidék barlangjaiba menekülő zsidókat a Makkabeusok könyvei görögül aszidaioinak, héber-arámi nyelven hászídnak, azaz „jámbor”-nak nevezik. IV. Antiokhosz előbb Apollónioszt, majd egy másik hadvezérét, Szerónt küldi Júdás Makkabeus ellen, ám a zsidó hadvezér a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő Bét-Hórónnál győzelmet arat a görög-szír seregeken. A király ekkor nagyobb haderőt küld a zsidó felkelés elfojtására, azonban maga nem vesz részt a hadjáratban, mert birodalma keleti határvidékeit vészesen fenyegeti a zsidóknál összehasonlíthatatlanul jelentősebb katonai erőt felvonultató parthusok támadása. Egyik hadvezérét, Lüsziaszt bízza meg a júdeai felkelés leverésével. Azonban Kr.e. 165-164-ben Júdás Makkabeus előbb a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő Emmausznál, majd a déli irányba vezető hebroni út mentén, Bét-Cúrnál kényszeríti visszavonulásra Lüsziaszt. Végül a lázadók Kr.e. 164-ben bevonultak Jeruzsálembe, bár győzelmük korántsem volt teljes, hiszen a fellegvárban, az Akrában továbbra is szíriai helyőrség állomásozott, ellenben Júdás Makkabeus birtokba vehette az ún. Salamon-templomot, és a szentélyt „megtisztították” a görög, illetve a „pogány” istenektől, majd ezt követően újra felszentelték azt kiszlév hó 25. napján egy nyolcnapos ünnepség keretében. Az állítólagos második Templom léte, illetve helyének pontos földrajzi meghatározása azonban azért is problematikus, mert nemrégiben izraeli régészek az e szent hely maradványának tekintett Siratófal sziklatalapzatában a Ben Hur című filmben is szereplő római prokonzul (helytartó), Valerius Gratus – Pontius Pilátus elődje – által Kr. e. 17-ben veretett bronzérméket találtak, következésképp az az épület, amelynek a zsidók által a mai napig szentnek tartott fal a része volt, csak ezt követően épülhetett.
A zsidók felkelése ezzel még a legkevésbé sem tekinthető győztesnek és befejezettnek. A Szeleukidák birodalmára a periférikus jelentőségű júdeai lázadásnál sokkalta nagyobb veszélyt jelentő Parthus Birodalom elleni hadjáratban IV. Antiokhosz király Kr. e. 164-ben meghalt. Kiskorú örököst hagyott maga után, ezért gyámmá és kormányzóvá egyik hadvezérét, Philipposzt nevezte előzőleg ki. A történetünkben már szerepet játszott Lüsziasz azonban maga is igényt formált erre a méltóságra. Amikor Júdás Kr.e. 163-ban ostrom alá veszi a jeruzsálemi Akrában tartózkodó szíriai katonákat, Lüsziasz erős felmentő sereggel vonul ellene, és Jeruzsálem közelében, Bét Zekarjánál súlyos vereséget mér rá. Ezt követően Lüsziasz a megerődített templomhegyet ostromolja, a város védőit éhínség fenyegeti, helyzetük reménytelennek látszik. Ekkor Lüsziasz váratlanul és érthetetlenül feladja az ostromot, hogy riválisa, Philipposz ellen vonuljon. Ezért a kiskorú V. Antiokhosz király nevében Lüsziasz engedélyezi a zsidóknak vallásuk szabad gyakorlását. Az „autonómia” megadásáért viszonzásképpen Júdásnak le kellett rombolnia a Templomot körülvevő erődített falakat. Júdea területét tehát formálisan, de jure továbbra is a Szeleukidák kormányozták, s ők nevezték ki az új főpapot is, a hellenistákhoz tartozó Alkimosz személyében, akit a Szíriából érkező katonaság támogatott, így a vallási vezető egyik első cselekedeteként kivégeztette a hászíd csoport 60 tagját. Végül Júdás Makkabeus és Alkimosz, azaz a világi és a vallási hatalom két birtokosa küzdelmének átmenetileg a Bét-Horónnál vívott ütközet vetett véget, amely Júdás győzelmét eredményezte. Azonban Kr. e. 161-ben a Bakkhidész vezette utolsó görög-szíriai támadás következtében a Makkabeusok hívei közül is tömegesen dezertálnak, s a döntő ütközetben maga Júdás is elesik. Halála után a Makkabeus-felkelés vezetését testvére, Jonatán veszi át, Alkimosz főpap viszont továbbra is a helyén marad. Végül Jonatán elnyeri a főpapi hatalmat is, s ő az első személy a Makkabeusok közül, aki egy kézben egyesíti legfelső szinten a politikai, vallási és katonai hatalmat. A legfiatalabb testvér, Simon (Kr.e 141-135) már fejedelmi rangot – héberül nászi – viselt, s megalapította a Hasmóneus-dinasztiát, Júdea Kr. e. 142-ben a Szeleukida Birodalomtól történő függetlenné válását követően.
A zsidó legenda szerint, miután a Makkabeus-felkelésnek köszönhetően Kr. e. 164-ben megtisztították a szentélyt, csupán egy napra való kóser olajat találtak a városban, amellyel meggyújthatták szent gyertyatartójukat, a menórát. A hiányzó olajmennyiség előállítására 8 napra volt szükség, ám a zsidó hagyomány alapján ekkor csoda történt: a Talmud szerint a kicsiny korsó cseppnyi olaja épp 8 napig égett, amíg új szentelt olajat tudtak sajtolni. Ennek emlékére a hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik hanukkijának, azaz hanukai menórának nevezik, amelynek – az eredeti, hétágú, a Mózes által állítólagosan látott égő csipkebokrot szimbolizáló gyertyatartótól eltérően – kilenc ága van. Szimmetrikusan kétoldalt 4-4 gyertyatartó, valamint középen az ún. sámás (sámesz) azaz „szolga”ággal, amelynek segítségével kell meggyújtani a többi ágat vagy mécsest. Minden nap eggyel többet, így a hanuka végén minden láng ég, azt jelképezve, hogy az olaj kitartott 8 napig. A Talmudban csupán ez az egyetlen történet szerepel a hanukával kapcsolatban, illetve ezt követően arról olvashatunk még, hogy a zsidók miképpen gyújtsák meg a hanukai lámpást és hol helyezzék azt el, nevezetesen a ház ajtajának bal oldalán, szemközt a mezúzával, az ajtófélfára helyezett imaszöveggel.
A hanuka tehát eredetileg nem vallási ünnep, hanem a zsidók ellenségei, a görögök legyőzése feletti öröm. Emlékére már a következő esztendőben, Kr.e. 163-ban törvénybe iktatták a diadal megülését. A Makkabeusok könyvében olvasható, hogy ebben az évben kiszlév hónap 25-én kivilágították Jeruzsálem városát, hogy vigasság és fényár hirdesse szabadságharcuk győzelmét. A 20. században a cionista mozgalomnak köszönhetően a hanuka újra az egyik legjelentősebb zsidó ünnep lett szerte a világ diaszpóráiban, illetve az Izraelben élő zsidók körében. Mintegy másfél évtizede Magyarországon megvalósulni látszik az, a mádi zsinagóga egyik tárlójában látható „jámbor” zsidó feliraton kifejezésre jutó óhaj, miszerint a „választott nép” fiainak törekedniük kell arra, hogy a hanukai örömtüzek fényessége elhomályosítsa a keresztény karácsony sötétségét. S minthogy a hanuka alkalmából a zsidó nép egy számára fontos katonai győzelmet és véres tömeggyilkosságot ünnepel – akárcsak purimkor –, nevezetesen az általa gyűlölt IV. Antiokhosz görög-szíriai seregének legyőzését, valamint ezt követően az állítólagos második Templom „megtisztítását” és „felszentelését”, végképp érthetetlen számunkra, hogy magyar kormányzati tisztségviselők és magas közjogi méltóságok mit keresnek a hanukai menóra örömtüzei meggyújtásának aktusánál.
Lipusz Zsolt


További részletek: http://kuruc.info/r/9/89792/#ixzz1hKfqTkKi

Kezdődhet a zsidó kárpótlások kifizetése*A nyugdijasok megfagynak de fizet az állam legyen bundára meg hanukára*


Összesen 21 millió dollár folyósításáról van szó.

Kezdődhet a zsidó kárpótlások kifizetése
(Shutterstock)
Még ebben az évben megkezdődhet a holokauszt áldozatainak kárpótlása, miután első fokon bejegyezték a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt (Mazsök) a Fővárosi Bíróságon - írta csütörtöki számában a Magyar Nemzet.
A lap azt közölte: bár a kuratóriumot még csak első fokon jegyezték be, már idén megkezdődhet az összegek folyósítása, a testület vezetése ugyanis megtalálta azokat a jogi lehetőségeket, amelyek ehhez szükségesek.


Szabó György, a kuratórium júniusban megválasztott elnöke szerint 2012. január végén, február elején már jogerős lehet a kuratórium bejegyzése, így ettől az időponttól már zavartalanul működhet a testület.

Szabó György szerint összesen 21 millió dollár folyósításáról van szó.

2011. december 21., szerda

Martonyi együtt hanukázott Imre Kertész fajtársaival, Orbán "csak" levélben üdvözölte őke

A világ jövője attól függ, hogy a nagy világegyházak miként tudnak egymással párbeszédet folytatni, és hogyan találják meg vallásaikban a közöset, mert mindannyian ugyanabban hiszünk - hazudozott Martonyi János külügyminiszter a zsidó hanuka ünnep első napján Budapesten.
A külügyi tárca vezetője annak örvendezett az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rendezvényén, hogy "most többen vagyunk, mint egy évvel ezelőtt", mert a magyarországi zsidó közösség erősebb lett számban, kultúrájában, önazonosságában, önbizalmában és biztonságérzetében. (És ez a Fidesz szerint jó.) Azt hazudta, "közelebb került zsidó a zsidóhoz, keresztény a keresztényhez, és zsidó a keresztényhez, mert mi, emberek közelebb kerültünk egymáshoz". Együtt éljük át a fényt, a felszabadulást, a megerősödést és a megújulást, erre pedig mindannyiunknak szükségünk van egyénenként és közösségenként! - mondta a félkegyelmű, annak ellenére, hogy az ő ünnepük a mi gyásznapunk, hiszen az ő "felszabadulásuk", azaz hatalomra kerülésük a mi gyarmati sorba taszításunkat jelenti. Erről szól a hanuka, ezért szeretik azt különösen a gyarmatokon ünnepelni.

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszél, mögötte René Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete, Szászfalvi László államtitkár, Martonyi és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke (b-j)
A cionista külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy januárban "zsidó és nem zsidó emberek" (ez a "roma és nem roma emberek" mintájára született, ahol is a "nem romák" mi volnánk, de Magyarországon a magyar nem fontos annyira, hogy nevén nevezzék, csak a "romákhoz" való viszonyításként jelenhet meg - a szerk.) közösen emlékeznek a "holokauszt" idején embermentő svéd diplomatára, Raoul Wallenbergre, "ezáltal egyre közelebb kerülünk egymáshoz".

Martonyi és Köves Slomó meggyújtotta a szolgalángot a hanukai menóra középső lámpásában
Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi, és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára felolvasta Orbán Viktor levelét. A miniszterelnök egyebek mellett azt írta, hogy "a gyertyagyújtás (...) számunkra egymás elfogadását is jelképezi. (...) Közös hazánk szeretete (lásd Kun Béla, Rákosi, Gerő, Kertész Ákos, Imre és társaik - a szerk.) ugyanis összeköt minket." A levélben a kormányfő úgy fogalmazott: "Kívánom, hogy a mostanában sokszor csak cseppnyi jókedv ne is csak nyolc napig, hanem egy teljes esztendeig tartson."
René Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete, miután ismertette hanuka történetét, kiemelte: a zsidó nép mindig tanúbizonyságot tett az Örökkévalóhoz való hűségéről.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke beszédében azt mondta: keresztény ember nem lehet antiszemita, mert "mindannyian Isten gyermekei vagyunk". Emlékeztetett arra, hogy néhány napja, amikor egy fényképről kitakarták az arcát, ő is átélte azt, hogy mit jelent, amikor valakit hátrányosan megkülönböztetnek. Szegény.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija elmondta: amikor a zsidó felkelők serege győzedelmeskedett elnyomóik felett az ókorban, és bejutott a jeruzsálemi templomba, amelyet megtisztított az ott talált bálványoktól, újra meggyújtották a menóra lángjait, és azok "csodálatos módon nyolc napig égtek". A következő évben aztán elrendelték, hogy ne csak a templom szentélyében gyújtsák meg a lángokat, hanem a csodára emlékezve minden zsidó ember otthonában is, úgy, hogy azok a köztereken is láthatók legyenek.
Elmondta, hogy ez a 14. hanukájuk a budapesti Nyugati téren, s ennek megrendezése ma már természetes a társadalom számára, valamint jó alkalom arra, hogy a "nem zsidó emberek" is megismerhessék ezt az ünnepet. A felszólalók a mécses szolgalángját és az első lángot meggyújtották az ünnepség végén.
(MTI nyomán)
 

További részletek: http://kuruc.info/r/2/89758/#ixzz1hC4ENYsa

2011. december 13., kedd

KOSER KOLOMBUSZ


Neményi Péter
Nem hiába mondhatjuk a gondolatra, hogy a legszaporább, hiszen újat és újat szül. A Kuruc.infón az általam nagyra becsült Perge Ottó legújabb írása és annak alapgondolata nálam is egy sereg gondolatot szült, amit nyugodtam összefoglalhatunk így: a „gonosz nők szerepe a történelemben, mondjuk a zsidó szájíz szerint”.
Perge cikke a zsidó utónevű Török Hanna írását vette célba. Hanna a megélhetési újságírás egy jól bevált cikkét írta meg, amely esetében Ilse Koch-ról szól, mint gonoszról, bűnösről. Németről, sőt olyan goyimról, aki egy láger vezetőjének feleségeként nem számíthatott a háború után más igazságra, mit a „győztesek” igazságára.
A továbbiakban jól tudjuk, hogy a zsidó hetedíziglen mit is takar. A vesztes politikusok vagy közszereplők feleségének nem volt könnyű dolga a zsidó igazságosság viszonylatában.
Vegyük példának Szálasi feleségét, Lutz Gizellát, aki körülbelül annyit tudott a politikáról, mint egy cigány a differenciálszámításról. Ennek ellenére internálták, 12 évre bebörtönözték, és tönkretették az életét. Ezt csak az alaptónus végett említettem meg. Ez a példa csak egy a rengeteg közül.
Többek közt ezt írta Török Hanna:
„Amikor a világ leggonoszabb asszonyairól szólunk, aligha feledkezhetünk el Kasztíliai Izabelláról, aki férjével együtt a legjelentősebb spanyol uralkodók közé tartozik ugyan, ám a neve legalább ennyire a kegyetlen inkvizíció 1480-as években történt bevezetéséről, több százezer zsidó és muzulmán elüldözéséről, valamint ezrek máglyára küldéséről is híres vagy inkább hírhedt.”
Valóban csak ennyi? És pont egy olyan nő esetét érdemes felemlíteni, akit lehet a zsidó szájíz szerint megrágni, majd kiköpni? Hanna természetesen egy olyan homogén tömegnek ír, amelyet az elmúlt évszázadban nemigen tanítottak történelmi alapismeretekre, legyenek azok külföldi vagy hazai vonatkozásúak.
Izabella és a zsidótörvények szerepét nemigen értik a még érdeklődőbb olvasók sem, így nem feltétlen tudják, hogy inkvizíció nem az 1480-as években lett bevezetve, mint azt a tudatlan Hanna cikkében írja.
Valószínűleg Hanna nem tudja azt sem, hogy a XII. században, pontosabban 1184-ben.
Dél-Franciaország területén (Languedoc) pápai rendeletre már drasztikus eszközöket használó inkvizíciós gyakorlat lett bevezetve. A következő évszázadban IX. Gergely (Ugolino di Segni) a dominikánus rend kezébe tette az inkvizíció intézményét.
Az úgynevezett „Római Inkvizíció” III. Pál pápa (Alessandro Farnese) uralkodása (1534. október 13. – 1549. november 10.) alatt vette kezdetét. Az alapító testület 1908-ban nevet változtatott, ejtve az „Inquisition” szót hosszú nevéből.
Hanna gonosz királynője, Izabella (1451 – 1504) már egy jól bevált inkvizíciót használhatott, amelynek komoly pénzügyi és politikai alapjai voltak. Az európai kultúra igen sokat köszönhetett a mohamedán befolyásnak, amely az adott időben térvesztést élt meg, és az úgynevezett Reconquista (visszafoglalás) már csak Granada területét érintette Izabella uralomra jutásának idején.
A korábbi keresztes hadjáratok kimerítették az európai kincstárakat, és jelentős haszonnal és anyagi háttérrel a zsidók rendelkeztek, akiknek egy nagy része szoros gazdasági és egyéb kapcsolatban állt a mórokkal.
Az európai uralkodók, és így Izabella is anyagi kiutat kerestek bármi áron. III. Ince pápa (Lothario di Segni) és Szép Fülöp francia király a katár szekta, majd V. Kelen pápa (Bertrand du Got) IV. Fülöp francia királlyal a keresztes rend ellen indított végzetes támadást. Ugyan kincseiket megszerezni egyik páros sem volt képes, de nagyobb értékre tettek szert azok tulajdonában lévő korabeli térképek (portolánok) révén.
A térképek, leírások beszámoltak egy „új világról” és azokról az áramlatokról, amelyek révén könnyedén elérhető területekhez és így jövedelmekhez juthatott a kimerült európai kincstárak zöme.
Már 1492 előtt ismertek voltak olyan portolánok, mint az Ibn Ben Zara vagy tizenegy évvel később keresztény kézbe került Hadji Ahmed portolán, amely tökéletes pontossággal mutatta a földgömböt a világűrből nézve. Mind ezeken a térképeken, mind az úgynevezett Piri Re'is térképen mai precizitás szintjén láthatjuk például az amerikai kontinenst. Az említett térképek másolatok voltak egy korábbi forrást felhasználva.
Több történész szerint a mórokkal jó kapcsolatot tartó II. Roger szicíliai király térképmásoló műhelyéből kerültek ki az eredeti példányok közvetlen azután, hogy Jeruzsálemet a frissen birtokukba vevő keresztesek vezetője titokban ásatásokat végzett Salamon istállójának alapzata alatt. Roger jó viszonyt tartott a katárokkal és a keresztesekkel is.
A keresztes hadjáratokhoz csapódó normann zsoldosok hamar rájöttek, hogy Szicília védtelen, és, a keresztes hadjáratból kivonva magukat, elfoglalták Szicíliát.
A normann Roger ellen sikertelen pápai hadjárat is indult, és 1130 karácsonyán II. Anaklét pápa (Pietro Pierleoni) Palermóban hivatalosan is elismerte Rogert Szicília királyaként. A mohamedán hajósok tengeri tudománya messze felülszárnyalta ez időben a keresztényekét, és a mai napig rengeteg arab tengerészeti kifejezés maradt ránk.
Roger zászlajának emblémája a kalózok ismert jelképe, a koponya és keresztbe tett két combcsont volt, amely nem véletlenül ma a szabadkőművesek egyik jelképe. Lévén, hogy a szabadkőművesek eredetüket le tudják többek közt vezetni a katárokig és a keresztesekig, ez így érthető is. Ugyanakkor Roger ismert beceneve volt a 'Jolly” (vidám) és a kalózok zászlaját is Jolly Roger-nek nevezték.
Visszatérve Izabellához, a természetes mohamedán és az akkor már a radarszint alatt működő keresztes kapcsolatok révén tudomásra került egy meghódítható „új világ” amelyhez önkénteseket talált a zsidó bankházak révén. Az akkor már 800 éves mór hegemónia szerves része volt a spanyol zsidóság nagy része, amely nevében ma is őrzi a (ספרד) Spanyolország nevét, mint shepard zsidó. A zsidóság, mint a történelem későbbi szakaszában, „kint is volt, bent is volt”.
Ellátta a mór kormányzati, kereskedelmi munkákat, de ha kellett, kémkedett mind a mór, mind a keresztény oldalnak is. A mór birodalmi hanyatlás válaszútra kényszerítette a spanyol zsidóságot, amelynek egy része a korábbi mesterei elárulását választotta, ezzel megindítva a mai napig is tartó arab-zsidó ellentéteket. Egy részük Afrikába, egy részük Európa más országaiba, egy részük a török fennhatóság alá költözött, és egy részük áttért, vagy úgy tett.
Mint korábban említettem, csupán Granada volt még mór kézen ekkor, és az sem sokáig. A történelem igen vitatott és homályos része Kolumbusz szerepe Granada esetében. Ma csupán azt említik meg az iskolákban a diákoknak, hogy a királynő megígérte, hogy Kolumbusz tervezett útjáról Granada átvétele után fog foglalkozni. Granada 1492. április 17-én cserélt kezet, és Kolumbusz már április 30-án átvette a királynőtől a korábban már általa aláírt felhatalmazó dokumentumot.
Természetesen érthetetlen, hogy miért volt szüksége Kolumbusznak az engedélyre, ha az egész költséget gazdag spanyol zsidók állták. Louis de Santangel, Alonso de Harana, Alonso de Carjaval és Diego de Harana Spanyolország leggazdagabb zsidó pénzembereinek számítottak, akik többek közt Izabella és férje tanácsadói is voltak. Ráadásul annak ellenére, hogy a királyi párnak egy fillérjébe sem került az előre tudott felfedezés, 90/10%-os osztalékban és szabad kivándorlásban állapodott Kolumbusszal meg a dokumentum (Titulo) alapján.
Már 1506-ban Puerto Ricoh püspöke arról panaszkodik a Vatikánnak, hogy „ a spanyol hajók főleg zsidókkal vannak tele, akik elárasztják az Új Világot”. Négy évvel később Kuba püspöke ugyanerre panaszkodik. Szerinte csupán zsidók és egyéb heretikus csoportok érkeznek Kubába. 1545-ben a királyi népszámlálás Mexikóban a lakosságot csak magában a fővárosban 25%-ban mint zsidó vallást szabadon gyakorló zsidókban említi. Ebbe természetesen nem lettek belevéve a titokban praktizáló, áttért zsidók (conversos) tömege. Nem csoda, hogy 1527-ben Francisco Fernandez de Castillo ezt írta: „...több zsidót találhatunk Mexikó városában, mint keresztényt...”
A királyi pár, akiknek zsidó tanácsadói voltak, és a zsidó tőke egy része segített, 1492-ben ugyancsak kiadott egy diktátumot (Alhambra nyilatkozat), amelyben az áttérésben csaló vagy az áttérésre nem hajlandó zsidókat és mohamedánokat utasított ki Spanyolország területéről.
Az időzítés fontos. A párhuzam például a modern kor cionista törekvéseivel tagadhatatlan. Mint ahogy Kolumbusz idején a zsidóság egy „Új Jeruzsálem”-ről álmodott, úgy a modern időkben a régiről, a Zionról (ציון‎), ahol újra hazát építhetnek. Míg a modern időkben kellett egy Adolf Hitler a zsidó tömegek megmozdításához, addig a régi időben ezt a szerepet Izabella és II. Ferdinánd vállalta fel nem csekély haszon reményében. Mint Hitler maga, úgy a spanyol királyi pár is komoly juttatást kapott zsidó háttérforrásokból.
A nyertes mind a zsidóság egy nagy része és a spanyol birodalom lett, a vesztes már a kezdetben az Új Világ lakossága.
A Karib térségben csupán Haiti és Santo Domingo egy szálig elvesztette az őslakosait az első évtizedekben. Ez 900 ezer lelket jelentett. A történelemkönyvek spanyol brutalitásról tanítanak, de ha beszámítjuk, hogy a spanyol bevándorlók tetemes része a kezdetben zsidókból állt, akkor minden elfogultság nélkül kijelenthetjük, hogy a kizsákmányolók és tömegpusztítók a kezdetben zsidók voltak.
A zsidóság akkor vetette meg lábát a cukormonopóliumban, aminek révén ma ugyancsak a szeszipar hatalmas részét uralják. Talán ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a zsidó terror és érdekszervezet, az Anti-Defamation League (ADL) és a B'nai B'rith vezetése szervesen a zsidó szeszgyárak tulajdonosaihoz kapcsolódik.
Természetesen nem csak az őslakosok kipusztításában jeleskedtek a zsidók, de a kipusztulást követő afrikai import rabszolgaiparban is nagyon komoly szerepet vállaltak fel. Erről ragyogó könyv jelent meg a Nation Of Islam gondozásában „A titkos kapcsolatok a zsidók és feketék közt” címen.
Sajnálatos módon igen sok könyv közt ezt sem fordították magyarra Török Hannák épülésére.
Kolumbusz útja minden jegyében magán hordta a zsidó és azon belül a katár és templomos jeleket.
Az út zsidó mágnások pénzén válhatott valósággá, és a legkatolikusabb királynő országát képviselő három hajó a keresztesek keresztjét hordta és amikor 1492. október 12-én elérték az első szigetet az Új Világban egyetlen keresztény pap sem lépett a szárazföldre, ugyanis a három hajó 90 fős legénységében nem tartózkodott pap.
Az út költségeit olyan zsidó mágnások állták, akik átkeresztelkedtek és mint marranók (értelme disznó) a keresztény hitre esküdtek, de a három hajóra mégsem engedtek fel keresztény papot, holott a kor szokása szerint ez igen szokatlan volt.
Az ügy furcsaságát növeli az a tény, hogy a mester kormányosa az expedíciónak Kolumbusz barátja egy mór volt és az is, hogy Granada csupán egy nappal korábban adta fel magát egy vérrontástól mentes kapituláció keretében, mint ahogy Kolumbusz aláírta az út szabályzatát lefektető szerződést Izabella és Ferdinánd asztalán. Mint korábban említettem, Kolumbusz szerepe a granadai paktumban csupán másodlagos bizonyításokra támaszkodik, így azt most itt kihagyom.
Maga Kolumbusz személye is egy enigma, hiszen a kor valamit érő hajósai az arabokon kívül a katárok soraiból került ki.

Több zsidó honlap így látja maga is
A katár családok szimbolikus neveket használtak, amelyek közül a sárkány (draco) és galamb (coloma) több híres hajós, felfedező, udvari kalóz nevéhez fűződik. Így a galamb családhoz tartozott Kolumbusz, míg a sárkányhoz pl. Francis Drake.
Természetesen Vasco de Gama is templomos kereszttel vitorláján hajózott, és az eleinte királyi szolgálatban ügyködő kalózok is Jolly Roger vitorlajelével támadtak.
Kolumbusz naplójában csak a zsidók által használt terminológiát használ és többek közt „Jeruzsálem bukását” a „második ház pusztulásaként” említi.
A zsidó időterminológiát használva és 1481 évet 5241 évként említi. Több esetben magát Dávid király véréből valónak nevezi, és olyan háromszögletű aláírásjelet használ, amely egyértelműen zsidó eredetű.
Kolumbusz anyját Suzannának, akinek az apját Jacobnak és annak az apját Ábrahámnak nevezték. Kolumbusz apját Domingo Colonnak nevezték, vagyis innen a katár galamb nevet örökölte.
Mindezek fényében nevetséges egyértelműen Izabellát egy személyben a zsidó bajok forrásának tekinteni, ha a zsidóság egy igen befolyásos része szerepet vállalt abban a folyamatban, aminek csak egy része volt az inkvizíció.
Továbbá megjegyezném, hogy VI. Pál pápa (Giovanni Battista) 1974-ben elkezdte Izabella boldoggá avatását, és amennyiben ez az idők folyamán a Vatikán által jóváhagyást kap, akkor Izabella címe többek közt Isten szolgája lesz. Ennek megtörténte után a Török Hannák írhatnak további dörgedelmes cikkeket.
Természetesen a zsidó szájíz csupán a zsidókat érintő visszaéléseken szeret csámcsogni, még ha az okozata egy korábbi fel nem említett ok miatt történhetett.
Csak a példa okáért említeném meg azt a Mamilla Pool- (Mamilla víztároló) vérengzést, amely 614-ben Jeruzsálemben történt. Miután a perzsa sereg bevonult a városba, a palesztin keresztényeket a zsidók licitálás során a legdrágább áron megvásárolták, hogy azután, kéjgyilkosságok sorozatát elkövetve, ott a víztároló mentén lemészárolhassák.
A vérengzésnek a végén a perzsa sereg vetett végett. A korabeli információk 60-90 ezer keresztény haláláról számoltak be. Amikor Benzion Dinurt a Yad va-Shem (holokauszt múzeum Jeruzsálemben) volt igazgatóját kérdezték a Mamilla vérengzésről, az csupán így reagált:
„Ellenszegülő keresztényeket szilárdan sakkban kellett tartani”
Kedves Török Hanna, nem ismerős ez mondjuk az ellenszegülő shepardim zsidók esetében Izabella korát tekintve? Ráadásul a 878 évvel korábbi zsidó példa inspirációul szolgálhatott Izabellának és a spanyol vezetésnek.
De megkérdezném azt is, hogy az átlag olvasótáborból mennyien ismerik ezt a történelmi tényt? Nem sokan? Hát nincs magyar újságíró, aki felkarolná a témát? Miért nincs? Nem ér meg annyit a keresztény szenvedés, mint a zsidó? Ha nem, akkor példálózzunk mással.
Mondjuk 1990 Nagorno-Karabakh háború, amely során az örmények ezrével gyilkolták le a békés azeri lakosságot és kergettek el 800 ezer helyi lakost, ha nem tudta örménységét bizonyítani. Ez méretében messze túlszárnyalta az 1492-es spanyol esetet és mégis az átlag olvasónak semmit sem jelent, mert nem a zsidó szájíznek megfelelő történet. Hol vannak ilyenkor a Török Hannák, hogy felháborodott cikkeket írjanak a nem-zsidó szenvedésekről?
Török Hanna ebben a cikkében kimondottan a női aspektusát domborította ki tömeggyilkolásnak, bűnnek és visszaélésnek. Tette mindezt a zsidó szájíz szerint, holott jobb példákat is lehetett volna felemlíteni, mint például a zsidó folklór központi figuráját Esztert, aki szexuális befolyását kihasználva a perzsa királynál kikövetelte azt a zsidók által büntetlenül végrehajtható mészárlást, amely Eszter könyve 9:15-16 szerint több mint 75 ezer életet követelt.
De mondjuk Török Hanna, ha már magyarul ír, és tömeggyilkos nőt akart pellengérre állítani, megtehette volna hazai forrásból is. Mondjuk Báthory Erzsébet esetét említve, de az nem eléggé ízletes falat a zsidó szájíznek, mert áldozatai cselédlányok voltak, és nem zsidók.
A zsidó történelem azon része, amely saját erejű tömeggyilkosságot mesél, többnyire nem ellenőrizhető, hiszen a zsidó katonai erő csak napjainkba amerikai segédlettel önjáró. Természetesen a zsidó mítoszgyűjtemény másról sem szól, mint a zsidó mészárlásokról.
Így természetes, hogy ma például az Egyesült Államok buldózerezett iraki katonákat, Izrael ellenségeit a sivatagba tömegsírokba. Ma Eszter szerepét Uncle Sam helyettesíti, és csupán a sivatagba eltemetett az amerikai légierő által visszavonulás közben halomra lőtt irakiak száma becslés szerint több százezer, esetleg félmillió ember.
És a java még csak most fog jönni, hogy Izrael mindent elkövet, hogy a perzsákat lemészároltassák az amerikai szolgájukkal, mint tették azt az irakiakkal. De a világ változó tendenciát mutat, mert a zsidó távirányított vezető angolszász erő hanyatlani látszik, és az Új Világ nem feltétlenül fogja az évezredes erőszak és hazugsághamzait a zsidó világpolitikának eltűrni.
Egy ilyen világban Török Hannáknak új tollat kell venniük, amely másképpen ír, nem feltétlenül a zsidó szájíznek megfelelően. Igaz, hol lesznek akkor már a Török Hannák... A gajdeszban!
Neményi Péter - nemenyi.net