Vendégként nem tiszte a beleszólás
A magyar belpolitikai kérdések, az Orbán-kormány intézkedései, az új alaptörvény és más törvények kizárólag a magyar emberekre tartoznak Izrael budapesti nagykövete szerint. Lapunknak Ilan Mor kifejtette, bár antiszemita jelenségekkel a világ bármely más pontjához hasonlóan itt is találkozni, nem igaz, hogy a magyarországi zsidóknak félelemben kellene élniük.
– Csaknem fél éve teljesít szolgálatot Budapesten. „Frissen” érkezve azt hangsúlyozta, egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy megpróbálja közelebb hozni a magyar és az izraeli társadalmat egymáshoz. Ennyi idő elteltével hogyan látja, sikerülni fog?
– Igen, mondhatjuk, hogy ez a legfontosabb küldetéseim egyike. Ezt pedig azon keresztül szeretném elérni, hogy megpróbálom Izraelt sok más aspektusból – például a kultúra, a tudomány, a technológia szemszögéből – megismertetni az emberekkel. Ne legyenek illúzióink: hosszadalmas folyamatról, kemény munkáról van szó, amelynek sikerei nem fognak azonnal látszani. De az első benyomásaim pozitívak, nyitottságot és érdeklődést tapasztaltam, amerre megfordultam.
– Hogyan képzelte el ezt a munkát, mielőtt Budapestre jött?
– Mivel semmiféle kapcsolatom nem volt eddig Magyarországgal, úgy érkeztem, hogy „tiszta lapként” tekintettem rá. Így könnyebben meg tudok maradni a semleges megfigyelő, a vendég pozíciójában. Szerintem egy diplomatának egyébként ez a feladata.
– Valóban távol tudja tartani magát a magyar belpolitikát érintő kérdésektől? Sokaknak nem sikerül ez mostanában. Nemzetközi fórumokon kiáltanak egyebek mellett antiszemitizmust is hazánkra, azt is állítva, hogy a zsidóknak itt félniük kellene, ha kilépnek az utcára.
– Először is, válasszuk szét a két dolgot. Ami az önök kormányát, annak intézkedéseit, az általuk meghozott új törvényeket – köztük az új alaptörvényt – illeti, én vendégként követem, próbálom megérteni, ugyanakkor szerintem e kérdések kizárólag a magyar emberekre tartoznak. A magyar emberek tudják, mi a jó nekik, ez az ő döntésük. Abban az esetben azonban, amikor antiszemita megnyilvánulásokkal találkozom itt, de legyen az a világ bármely pontján, kötelességemnek érzem, hogy beavatkozzam, hogy felemeljem a szavamat. Ebben az egy kérdésben nem maradhatok néma. A magyar parlamentben is ülnek olyan képviselők, akik ránk mint zsidó emberekre és izraeliekre elfogadhatatlan kijelentéseket tesznek, amelyektől a magyar kormány igyekszik elhatárolódni, bár nézetem szerint tehetné ezt azért kissé erőteljesebben is ezekkel az emberekkel, ezzel a párttal, az ilyen kijelentésekkel szemben.
– Érez ön ebből az állítólagos fenyegetettségből bármit nálunk?
– Az nem igaz, hogy az itt élő zsidóknak félniük kellene Budapest utcáin, szó sincs mondjuk arról, hogy minden sarkon antiszemita szkinhed leselkedne rájuk. Az antiszemitizmus mindenütt jelen van a világban, meg kellene találni az ellenszerét, amely meggyőződésem, hogy az oktatásban rejlik. A szélsőjobbot pedig nyilván nem lehet leradírozni a „palettáról”, de meg lehet próbálni minimalizálni a mozgásterét s megakadályozni azt, hogy az antiszemitizmus a mindennapos közbeszéd részévé váljon. A magyar kormány pedig partnerünk, s meggyőződésem, hogy a jövőben is az marad, e kérdésben is.
– A két ország viszonyát hogyan látja?
– Vendégként tartózkodom itt, így nem vagyok abban a helyzetben, hogy belpolitikai kérdésekben állást foglaljak. Alapvetően nagyon jó, baráti viszony jellemzi a kapcsolatunkat. Én mindig is azt mondtam, hogy a magyarokat és az izraelieket erős kötelék fűzi össze, a múlt okán. Erre kell úgy tekinteni, mint a kapcsolat alapjára, s innen kell nézni a jövőbe.
– Kissé távolabbra, külpolitikai, pontosabban geopolitikai „vizekre” evezve milyen esélyeket, lehetőségeket lát Izrael számára a közel-keleti térséget alapjaiban megmozgató arab tavasz elvonultával?
– Bár már több mint egy éve annak, hogy a sokak által arab tavasznak nevezett folyamat beindult, még mindig az események közepén vagyunk. Egyvalami mindenesetre biztos, a Közel-Kelet már soha nem lesz ugyanaz, mint annak előtte volt. A legbölcsebb, amit a jelenleg is változó, formálódó helyzetben tehetünk, hogy kivárunk és követjük az eseményeket: várjuk, hogy leülepedjen a „felkavart por”.
– Egy korábbi nyilatkozatában egyszer úgy fogalmazott, a palesztin kérdést, a közel-keleti béke ügyét „tizenöt perc” vagy nagyon rövid idő alatt meg lehetne oldani, ha az érintettekben ehhez meglenne a tényleges akarat. Mégis milyen áron?
– A közel-keleti béke megoldásának kulcsa szerintem nagyon egyszerű, hiszen azzal mindenki pontosan tisztában van. Kompromisszum, két állam a két nép számára, elkülönülés, elismerés. Ha ezek a feltételek mind adottak, garantálom, hogy ha nem is tizenöt perc, de mondjuk egy hét elteltével el lehetne érni egy olyan megállapodást, amely végérvényesen lezárhatná a kérdést. A konfliktus jellege persze nagyban pszichológiai is, senki nem bízik a másikban.
– Csaknem fél éve teljesít szolgálatot Budapesten. „Frissen” érkezve azt hangsúlyozta, egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy megpróbálja közelebb hozni a magyar és az izraeli társadalmat egymáshoz. Ennyi idő elteltével hogyan látja, sikerülni fog?
– Igen, mondhatjuk, hogy ez a legfontosabb küldetéseim egyike. Ezt pedig azon keresztül szeretném elérni, hogy megpróbálom Izraelt sok más aspektusból – például a kultúra, a tudomány, a technológia szemszögéből – megismertetni az emberekkel. Ne legyenek illúzióink: hosszadalmas folyamatról, kemény munkáról van szó, amelynek sikerei nem fognak azonnal látszani. De az első benyomásaim pozitívak, nyitottságot és érdeklődést tapasztaltam, amerre megfordultam.
– Hogyan képzelte el ezt a munkát, mielőtt Budapestre jött?
– Mivel semmiféle kapcsolatom nem volt eddig Magyarországgal, úgy érkeztem, hogy „tiszta lapként” tekintettem rá. Így könnyebben meg tudok maradni a semleges megfigyelő, a vendég pozíciójában. Szerintem egy diplomatának egyébként ez a feladata.
– Valóban távol tudja tartani magát a magyar belpolitikát érintő kérdésektől? Sokaknak nem sikerül ez mostanában. Nemzetközi fórumokon kiáltanak egyebek mellett antiszemitizmust is hazánkra, azt is állítva, hogy a zsidóknak itt félniük kellene, ha kilépnek az utcára.
– Először is, válasszuk szét a két dolgot. Ami az önök kormányát, annak intézkedéseit, az általuk meghozott új törvényeket – köztük az új alaptörvényt – illeti, én vendégként követem, próbálom megérteni, ugyanakkor szerintem e kérdések kizárólag a magyar emberekre tartoznak. A magyar emberek tudják, mi a jó nekik, ez az ő döntésük. Abban az esetben azonban, amikor antiszemita megnyilvánulásokkal találkozom itt, de legyen az a világ bármely pontján, kötelességemnek érzem, hogy beavatkozzam, hogy felemeljem a szavamat. Ebben az egy kérdésben nem maradhatok néma. A magyar parlamentben is ülnek olyan képviselők, akik ránk mint zsidó emberekre és izraeliekre elfogadhatatlan kijelentéseket tesznek, amelyektől a magyar kormány igyekszik elhatárolódni, bár nézetem szerint tehetné ezt azért kissé erőteljesebben is ezekkel az emberekkel, ezzel a párttal, az ilyen kijelentésekkel szemben.
– Érez ön ebből az állítólagos fenyegetettségből bármit nálunk?
– Az nem igaz, hogy az itt élő zsidóknak félniük kellene Budapest utcáin, szó sincs mondjuk arról, hogy minden sarkon antiszemita szkinhed leselkedne rájuk. Az antiszemitizmus mindenütt jelen van a világban, meg kellene találni az ellenszerét, amely meggyőződésem, hogy az oktatásban rejlik. A szélsőjobbot pedig nyilván nem lehet leradírozni a „palettáról”, de meg lehet próbálni minimalizálni a mozgásterét s megakadályozni azt, hogy az antiszemitizmus a mindennapos közbeszéd részévé váljon. A magyar kormány pedig partnerünk, s meggyőződésem, hogy a jövőben is az marad, e kérdésben is.
– A két ország viszonyát hogyan látja?
– Vendégként tartózkodom itt, így nem vagyok abban a helyzetben, hogy belpolitikai kérdésekben állást foglaljak. Alapvetően nagyon jó, baráti viszony jellemzi a kapcsolatunkat. Én mindig is azt mondtam, hogy a magyarokat és az izraelieket erős kötelék fűzi össze, a múlt okán. Erre kell úgy tekinteni, mint a kapcsolat alapjára, s innen kell nézni a jövőbe.
– Kissé távolabbra, külpolitikai, pontosabban geopolitikai „vizekre” evezve milyen esélyeket, lehetőségeket lát Izrael számára a közel-keleti térséget alapjaiban megmozgató arab tavasz elvonultával?
– Bár már több mint egy éve annak, hogy a sokak által arab tavasznak nevezett folyamat beindult, még mindig az események közepén vagyunk. Egyvalami mindenesetre biztos, a Közel-Kelet már soha nem lesz ugyanaz, mint annak előtte volt. A legbölcsebb, amit a jelenleg is változó, formálódó helyzetben tehetünk, hogy kivárunk és követjük az eseményeket: várjuk, hogy leülepedjen a „felkavart por”.
– Egy korábbi nyilatkozatában egyszer úgy fogalmazott, a palesztin kérdést, a közel-keleti béke ügyét „tizenöt perc” vagy nagyon rövid idő alatt meg lehetne oldani, ha az érintettekben ehhez meglenne a tényleges akarat. Mégis milyen áron?
– A közel-keleti béke megoldásának kulcsa szerintem nagyon egyszerű, hiszen azzal mindenki pontosan tisztában van. Kompromisszum, két állam a két nép számára, elkülönülés, elismerés. Ha ezek a feltételek mind adottak, garantálom, hogy ha nem is tizenöt perc, de mondjuk egy hét elteltével el lehetne érni egy olyan megállapodást, amely végérvényesen lezárhatná a kérdést. A konfliktus jellege persze nagyban pszichológiai is, senki nem bízik a másikban.
FORRÁS *
magyarhirlap
Ottlik Judit
Nemzetközi zsidó szövetség alakult Debrecenben
Debrecen – A „Jövőnk az összefogás” üzenetével megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége; az alapító okiratot vasárnap Debrecenben, a Megyeházán tartott ünnepségen írta alá húsz itthoni és határon túli magyar zsidó hitközség, illetve zsidó szervezet képviselője.
Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a kultúra formálásában a zsidó szervezeteknek nemcsak a múltban volt jelentős szerepük, hanem a jövőben is, s ezt új keretek között tehetik meg a Debrecenben létrejött összefogással. „Minden társadalom a közösségeiből meríti erejét” – mondta a fideszes politikus, majd utalt arra, hogy Debrecenben van az ország legnagyobb vidéki zsidó hitközsége.
Fotó: MTI - Czeglédi Zsolt
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az a szövetség, amelynek alapító okiratát Debrecenben aláírták, nemcsak rögzíti a közös utat, hanem abból valami új és ösztönző mozgalom indítható el. A Mazsihisz-vezető azt mondta, hogy a „recesszió vihara tombol”, jelentős a munkanélküliség, s ilyen helyzetben „elképzelhetetlen, hogy a falainkon belül egymást marjuk”. Zoltai Gusztáv megfogalmazása szerint Debrecen – mint most is – példát mutatott az elmúlt években, amikor is évről évre megrendezik a hazai és a határon túli magyar zsidó hitközségek találkozóját.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség vezetője hozzátette: múlt évi találkozójukon döntötték el, hogy „a Kárpát-medence zsidóságának fennmaradása érdekében” szorosabbá teszik az együttműködést. A most megalakult szervezet nyitva áll minden zsidó előtt, nem tesznek különbséget a különböző irányzatú csoportok között – jegyezte meg.
Papp László (Fidesz), Debrecen alpolgármestere szerint „az együttműködéssel az összetartozás új korszaka kezdődik”, az aláírás kifejezi „a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti elkötelezettséget”.
Radu Tirle, a romániai Bihar Megyei Tanács elnöke megyéje lakói nevében megkövette a zsidókat a történelemben ért atrocitásokért, s kérte Istent, „adjon erőt számukra, hogy tudják megbocsátani azt a sok szörnyűséget”.
Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere városa és a Partium magyar közösségének „tiszteletteljes üdvözletét” tolmácsolta, megjegyezve, hogy „a kisebbségi lét (…), de a mai nap is példa arra, hogyan lehet szövetségben építeni a jövőt”.
Támogatásáról biztosította az új szövetséget Szabó György, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke, reményét fejezve ki, hogy az új szervezetet kellően tudják támogatni annak érdekében, hogy „a zsidó reneszánsz közélet újra tudjon fejlődni”.
A Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének húsz alapítója van, magyarországiak mellett felvidéki, erdélyi, partiumi és délvidéki magyar zsidó közösségek. Néhányuk képviselője nem tudott megjelenni az aláíráson, e szervezetek levélben biztosították a szervezőket csatlakozási szándékukról.
Az aláírás után a Nagyváradi Zsidó Hitközség művészeti csoportjának közreműködésével megünnepelték a zsidók legvidámabb ünnepét, a sorsvetés napját, a Purimot, majd az ünnep kapcsán Asher G. Ehrenfeld debreceni főrabbi mondott ünnepi beszédet.
MTI .
NINCS ITT BELESZOLÁS ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ DEHOGY .
GYEREKEK EZEK HÁNYAN LEHETNEK???????????????????????????????????????????????,,
