Kiegészítések Tom Lantos hivatalos életrajzához
Tom Lantos az 1989-ben végbement magyarországi változások után a különböző pártállású, ám mégis egyívású politikai „elit” tevékeny asszisztálásával majdnem két évtizeden át fenyegette a magyar nemzeti és keresztény csoportokat, pártokat és személyeket. A fenyegetőember röviddel a halála előtt a Magyar Gárda ellen is felemelte szavát. Ennek ellenére Budapesten mindig és mindenki azt várta tőle, hogy politikai befolyását latba vetve egyszer majd segít a magyarokon, főleg a határon túliakon. Ám Lantos leginkább csak Izraelnek segített. Az Irak ellen indított két legutóbbi nyugati rablóháborúnak is ő volt az egyik legnagyobb szítója. Tom Lantos ármánykodó, zavaros élettörténetének egyes fejezetei még megválaszolásra várnak.
Tom Lantos, a fenyegetőember
Tom Lantost, az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának tagját a magyarság, s azon túl az egész emberiség jótevőjének, „az emberi és szabadságjogok szószólójának” (idézet a Budapest, XIII. Szent István park 25. szám alatti ház falán olvasható emléktábláról) szokás, sőt kötelező emlegetni. Budapesten néhány nappal ezelőtt Tom Lantos Intézetet is avattak. Az intézet legfőbb feladata a társadalmi, faji, s leginkább az antiszemita jelenségek elleni küzdelem lesz. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy leginkább majd a magyarok messze földön híres idegengyűlöletének megzabolázásával, antiszemitizmusának visszaszorításával foglalkozik. Hogy miért pont Budapesten állítottak föl egy ilyen intézetet, és nem például a megszállt Kelet-Jeruzsálemben a zsidó telepesek messze földön híres palesztinbarát megnyilvánulásainak fölmérésére, kutatására, azt csak azok tudják, akik nevüket és a mi pénzünket adták az elképzelés megvalósításához.
Tom Lantos emléktáblája a Budapest, XIII. Szent István park 25. szám alatt
Az izraeli sajtó demokratikus, s valóban humanista képviselői előtt nincsenek úgynevezett „szent tehenek”. Kóser szent tehenek sincsenek, magyarán, zsidóról, még amerikai zsidóról is meg merik írni az igazságot. Az izraeli héber nyelvű sajtóban látott először napvilágot, majd más nyelveken is megírták a történetet, amely szerint a magyarországi politikai „elit” által oly nagyra tartott, és még halála után is tömjénezett Tom Lantos egyike volt azon befolyásos politikusoknak, akik előbb 1991-ben, majd 2003-ban különböző hazugságokra hivatkozva rávették a washingtoni vezetést Szaddám Huszejn Irakjának hadüzenet nélküli megtámadására.
Szaddám Huszejn 1990. augusztus elején, részben Irak történelmi jussára hivatkozva néhány óra leforgása alatt katonailag megszállta Amerika, s általában a Nyugat érdekeit kiszolgáló Kuvaitot. Bagdad urának azonban a történelminél jóval nyomósabb, ám ki nem mondott érve az volt, hogy a gazdag kuvaiti kőolajmezők bevételeiből finanszírozza az Irán, Izrael, vagy esetleg a Szaúd-Arábia elleni hadakozást. Washington viszont mindenképpen vissza akarta állítani hűséges arabáruló bábja, Szabáh el-Áhmád el-Dzsáber esz-Szabáh emír (الأمير صباح الأحمد الجابر الصباح ) uralmát.
Az Izraellel is ellenséges Szaddám Huszejn megregulázásához volt szükség az úgynevezett második öbölháborúra, amely megindításának Tom Lantos volt az egyik, ha nem a legfontosabb előkészítője Amerikában. A demokrácia zászlóvivője egy orbitális és rendkívül erkölcstelen hazugsággal készítette föl, győzte meg a washingtoni döntéshozókat a Szaddám elleni hadjárat megindításának szükségéről. Lantos a Kongresszus emberi jogokkal foglalkozó szakértői csoportjának társelnökeként 1990. október 14-én, mintegy másfél hónappal Kuvait iraki lerohanása után meghívott a testület ülésére egy Nájjirá nevű kuvaiti lányt (Lantos a teljes nevét akkor a „Kuvaitban maradt családtagjainak védelmében” nem árulta el), akit a hazájából, Kuvaitból az iraki megszállók elől elmenekült önkéntes kórházi ápolónőként mutatott be.
Nájjirá Szaúd esz-Szabáh tanúvallomása
Senkinek nem tűnt föl, hogy a néhány nappal korábban Kuvaitból „elmenekült” lányka folyékonyan beszél angolul (lásd az alábbi videón), amiről az amerikai politikusok akkor győződhettek meg, amikor a tanúvallomása során magát többször is elsíró, s a kuvaitvárosi El-Addán kórház(مستشفى العدان ) önkéntes ápolónőjének kiadó ifjú hölgy elmesélte az általa látott és átélt rettenetes történetet. Az egész világot sokkoló tanúvallomás szerint a megszálló iraki katonák a fentebb említett kórház koraszülött osztályán kitépték a falból 312 (sic!) csecsemő inkubátorának a vezetékeit, aminek következtében rövidesen mindannyian meghaltak.
A politikusok rendkívüli módon elérzékenyültek, fölindultak a rémtörténet hallatán, s Lantos összegezésként hangsúlyozta: a kuvaiti lány által előadott történet is azt bizonyítja, hogy Amerika nem hagyhatja magára Kuvaitot. Az amerikai döntéshozók nemsokára Lantos forgatókönyve szerint megszavazták az Irak elleni, úgynevezett második öbölháborút, amelyet 1991. január 16-án éppen olyan hazugság (Lantos hazugsága) alapján indítottak meg, mint tizenkét esztendővel később, a 2003-as agresszív hadjáratot. A 2003 márciusában végrehajtott Irak elleni katonai agresszióra, s Lantos vele kapcsolatos húzására még visszatérünk.
Nemsokára kiderült Lantos hazugsága, mert a világ megtudta, hogy a tanúskodó, beszédes nevű lányka, Nájjirá (نيرة = fénylő, csillogó) valójában mindössze 15 esztendős, s nem menekült, hanem a Washingtonban akkreditált kuvaiti nagykövetnek, Szaúd Nászer esz-Szabáh sejknek (الشيخ سعود ناصر الصباح) a leánya. A nagykövet úr pedig nem más, mint az irakiak által megdöntött Esz-Szabáh uralkodóház családtagja, akinek nagyon is jól jött Lantos megkeresése. A folyékony angolsággal beszélő lányka teljes neve: Nájjirá Szaúd esz-Szabáh (نير ة سعود الصباح ). Később az Amnesty International, a Nemzetközi Vöröskereszt és más szervezetek cáfolták Nájjirá történetét, miszerint a kuvaitvárosi kórházban a megszálló iraki katonák idézték elő a 312 csecsemő halálát. A Lantos kezdeményezte tanúvallomás azóta angolul a The Incubator Lie (Az inkubátor hazugság), vagy a The Big Lie (A nagy hazugság) néven ismeretes.
Az is kiderült, hogy a Nájjirá nevű kislányt a hazug tanúvallomásra gondosan és hosszasan a szülei, Lauri Fitz-Pegado, Lantos egyik színesbőrű üzlettársa, illetve maga Tom Lantos készítette föl. A nagy demokrata tehát nagyon is tudta, hogy a 15 éves lány nem Kuvaitból menekült az iraki megszállók elől, és sosem dolgozott önkéntes ápolónőként az Ál-Addán kórházban. Elejétől fogva tisztában volt azzal is, hogy Nájjirá valójában az elkergetett kuvaiti emír családtagja. A Lantos kezdeményezte nagy összeesküvés azonban jól bevált, mert Izrael érdekét is szolgálva Amerika megtámadta Irakot.
Később, a 2003-ban Szaddám Huszejn ellen indított, ám gyakorlatilag máig tartó újabb háború több tízezer iraki polgári személy meggyilkolását, megnyomorítását, megkínzását és kiéheztetését eredményezte. A kimondottan izraeli érdeket szolgáló, a nyugati hatalmak, elsősorban Amerika és Nagy-Britannia által „fölszabadított” Irakban a casus bellit, azaz a tömegpusztító fegyvereket végül is nem találták meg, ám a megszállók romboltak, fosztogatták az ősi Mezopotámia kincseit bemutató múzeumokat, létrehozták az Ábú Grájb-i és a hozzá hasonló gyilkoló és kínzóobjektumokat. Ezeknek az aljas gaztetteknek Tom Lantos volt az egyik kezdeményezője, akárcsak a korábbi, a második öbölháborúnak.
Tom Lantosnak erről a másik hírhedt, ám a magyarországi sajtóban nem nagyon emlegetett aljas húzásáról 2002 szeptemberében, tehát mintegy fél évvel az Irak elleni újabb rablóháború megindítása előtt először Ákivá Eldár neves izraeli hírmagyarázó, újságíró a Háárec héber napilapban Előttük a vízözön címen tudósít. Ákivá Eldár írását később a Válláh!Hádásot nevű hírportál is átvette. A héber cikk arról szól: Tom Lantos 2002 szeptemberében azzal kérkedett Colette Ávitál izraeli parlamenti képviselőnő előtt, hogy Amerika rövidesen eltakarítja az útból Szaddám Huszejn iraki elnököt, majd kifejtette neki a Palesztinával és Szíriával kapcsolatos „demokratikus” elképzeléseit.
Ávitál ColetteLantos politikai álláspontjának kiszivárogtatója, Colette Ávitál 1940-ben született Bukarestben, s az Izraeli Munkapárt színeiben 1999-ben került be képviselőként a jeruzsálemi parlamentbe, a kneszetbe. Az izraeli képviselőnő a Lantossal folytatott beszélgetésének tartalmát felháborodva közölte a sajtóval, ám az utóbbi később igyekezett letagadni, de Colette Ávitál kitartott az állítása mellett. Alább részleteket közlünk magyar fordításban a Lantos és Ávitál közti 2002-es furcsa beszélgetés nyomán a Háárecben napvilágot látott cikkből. Ismételjük, az írás az Irak ellen 2003 márciusában indított háború előtt jelent meg, s azóta bebizonyosodott, hogy az újságíró, Ákivá Eldár sok mindent előre látott:
„Kedves Colette barátnőm, egyáltalán ne aggódjon”, igyekezett megnyugtatni Tom Lantos a múlt héten a munkapárti Colette Ávitál parlamenti képviselőt, aki a Béke koalíciója elnevezésű küldöttség tagjaként tett látogatást a Fehér Házban. „Önöknek nem lesz többé bajuk Szaddám Huszejnnel”, folytatta a beszélgetést az Amerikai Képviselőház zsidó tagja Kaliforniából. „Villámgyorsan eltávolítjuk ezt az aljas gazembert, s a helyére Nyugat-barát diktátort ültetünk, hogy nekünk és önöknek egyaránt jó legyen”. Lantos azt is elmagyarázta az izraeli vendégnek, hogy az iraki ellenzék emigrációban élő embereiből egyáltalán nincs hiány, ám amíg megtanulják az államigazgatást, „addig mi ott maradunk”. Lantos közlése szerint várhatóan öt-hat évig tart majd az átmeneti korszak, mialatt Irakban egy Amerika bizalmát élvező diktátor uralkodik.Colette Ávitál képviselőnő ezután azt mondta (Lantosnak – H. J.): egyszerűen képtelen fölfogni, hogyan lehet diktatúráról beszélni Irak viszonylatában, miközben „demokratikus reform” bevezetésének szükségességéről beszél a területeken (a „területek” szó a cionista szótárban a megszállt területek elegáns szinonimája – H. J.) a békefolyamat fölújításának előfeltételeként. Lantos erre azt válaszolta: a területeken bevezetendő demokratizálás mindössze az általános „útiterv” része. Lantos hozzátette: az Amerikai Egyesült Államok sem vált demokratikussá egyik pillanatról a másikra. Lantos arról is biztosította Colette Ávitált, hogy miután Amerika már fölszámolta a gonosz összes rendszerét a térségben (a Közel-Keleten – H. J.), ő azonnal elutazik Szíriába „s megmondom az ifjú Ászádnak, hogy mindez vele is megtörténhet, ha továbbra is támogatja a terrort”. (Ákivá Eldár, Előttük a vízözön, Háárec, 2002. szeptember 30.)
Tom Lantos humanizmusáról azonban a fentebb említett példákon kívül más bizonyítékaink is vannak. A képviselő 2000 májusában Washingtonban gépkocsijával ráhajtott egy fiatal fiú lábára, a balesetet észlelte, ám nem állt meg, hanem segítségnyújtás nélkül továbbszáguldott. A hatóság később figyelmetlen vezetésért megbírságolta.
Gerhard Schröder, a zsidóbarát német politikus, egykori kancellár ismegkapta a beosztását Tom Lantostól. Washingtonban 2007 júniusában avatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét, s az emelkedett hangulatban Lantos nemes egyszerűséggel „politikai prostituáltnak” nevezte a volt német kancellárt. Az amerikai képviselő dühét az váltotta ki, hogy Schrödernek szerteágazó üzleti kapcsolatai vannak az orosz energiaszektor uraival. A hatás kedvéért Lantos még azt is mondta, hogy a Schröderre vonatkozó megjegyzése sértő a prostituáltakra nézve. A berlini kormány erélyesen tiltakozott, de Lantos természetesen nem kért bocsánatot.
Lantos, a demokrata és az emberi jogok védelmének fölkent apostola 2007-ben a fogolykínzásokról elhíresült, s a világ valóban demokratikus részében általános fölháborodást kiváltó Guantánamó-börtön üzemeltetését is a védelmébe vette. A holokauszt-túlélő durván nekitámadt a börtön fönntartását kétségbevonó holland parlamenti képviselőknek, hangsúlyozván, hogy Hágának kutya kötelessége együttműködni Washingtonnal a terror elleni küzdelem terén (magyarán, helyeselni az iszonyatos fogolykínzásokat – H. J.), már csak azért is, mert a második világháborúban Amerika szabadította föl a nácik uralma alól. A nagyobb hatás kedvéért Lantos még hozzátette: Auschwitz miatt bezzeg nem berzenkedett annyira Európa, amint azt most teszi Guantánamó ellen.
Netánjá izraeli városban, ahol sok magyarországi származású zsidó él, 2009 októberében a Há-Orzim utcát (רחוב האורזים) átkeresztelték Tom Lantos fasorra (שדרות טום לנטוס). Az utcanévtábla-avatáson Judit Sorér-Várnay, Izrael volt budapesti nagykövete arról beszélt, hogy Tom Lantos mennyire kiállt az izraeli érdekek mellett. Az utcanévadás szépséghibája az, hogy Netánjá város Kirját Sáron negyedének lakossági bizottsága korábban határozottan tiltakozott az utcanév-változtatás ellen, mondván, hogy 325 családnak az összes hivatalos okmányban meg kell változtatnia a lakcímét, ami kiadással jár. A környék lakói nem nagyon tisztelték a holokauszt-túlélő, nagy demokrata Lantos emlékét, amit az is bizonyít, hogy aláírásokat gyűjtöttek az utca nevének egyoldalú, tehát a helyiek megkérdezése nélkül történő megváltoztatása ellen. A netánjái lakosoknak persze nem segített semmi, mert a városvezetés névadó bizottsága bolsevik módszerrel lesöpörte az asztalról a lakossági tiltakozást, hivatkozással arra, hogy „Tom Lantos nagyon sokat tett Izrael biztonságáért”. Márpedig, ha Izrael „biztonságáról” van szó, akkor nincs apelláta. A lakossági tiltakozás annak is szólt, hogy a Lantos név – még a Lantosz változatában is – egyszerűen megjegyezhetetlen a magyar nyelvet nem értők számára.
A Tom Lantos-fasor Netánjá városában
Tom Lantos érdekes élettörténetével kapcsolatban nemrégiben olvastunk egy másik magyar vonatkozású adalékot. A nagy demokratáról azt is tartják, hogy Magyarország 1944-es német megszállása idején antifasiszta, a második világháború után pedig antikommunista mozgalmakban vett részt. A róla szóló történetekből megtudjuk azt is, hogy 1947-től az Amerikai Egyesült Államokban él. Sőt, saját és mások állítása szerint kétszer is sikerült megszöknie a munkaszolgálatból, hogy végül a Raoul Wallenberg által fönntartott, úgynevezett védett házban húzza meg magát.
Nem tisztünk Lantos életrajzának részleteit igazolni, vagy éppen cáfolni, csak idézünk egy érdekes, 2008-ban megjelent visszaemlékezést, amely legalább két pontban ellentmond a nagy demokrata saját maga által is terjesztett változatnak. Idézzük Lantos egyik jó barátjának, az izraeli Éli Netzer költőnek és műfordítónak a kibucmozgalom Zöld idő című portáljára kitett leveléneknéhány mondatát. Éli Netzer 1933-ban született Budapesten, s 1949-ben vándorolt ki Izraelbe. Héber nyelvre fordította a többi között Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét. A költő jelenleg is a Há-Somér Há-Cáír mozgalom alapította Dálijá kibucban él. Éli Netzer ezt írja 2008 februárjában: „Tom Lantos fényes karrierje a Há-Somér Há-Cáír budapesti szervezetében kezdődött és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában folytatódott”, majd így emlékezik: „Tom Lantos a Há-Somér Há-Cáír tagja volt Magyarországon a '30-as évek közepén, s a vészkorszak előtt kivándorolt az Egyesült Államokba”.
Lantos, Cipi Livni és az izraeli hadsereg alezredese a magasban
A nálánál öt esztendővel fiatalabb Éli Netzer tehát Budapesten ugyanannak a zsidó ifjúsági szervezetnek, a Há-Somér Há-Cáírnak (Az Ifjú Őr, השומר הצעיר – H. J.) volt a tagja, mint Tom Lantos. Éli Netzer a levélben azt is elmondja, hogy Lantos felesége, Anette Tillemann is ebben a budapesti zsidó cserkészmozgalomban tevékenykedett a háború előtt. A magyar fővárosban született és nevelkedett izraeli költő visszaemlékezésének olvasása nyomán két kérdés is fölötlik bennünk. Először is az, hogy ha Lantos a közismerten marxista ideológiát követő Há-Somér Há-Cáír zsidó ifjúsági mozgalom tagja volt, akkor az 1945-ös szovjet megszállás után miért vett volna részt antikommunista mozgalmakban? A Há-Somér Há-Cáír zsidó ifjúsági marxista mozgalom 1948-ban, a „fordulat évében” ugyanis még lelkesen ünnepelte a kommunisták hatalomátvételét Magyarországon. Rákosiék ennek ellenére 1950-ben, a magyarországi cionista szervezetek közül utolsóként fölszámolták a mozgalmat, a működését betiltották. Csakhogy Lantos ekkor már nem volt Magyarországon, mert állítólag 1947-ben kivándorolt.
A második, az elsőnél is fontosabb kérdés: ha Lantos a vészkorszak, vagy, ha úgy tetszik, a holokauszt előtt vándorolt ki Amerikába, amint ezt Éli Netzer, az egykori ifjúsági mozgalmi tagtárs és közeli ismerős állítja, akkor hogyan lehetett harcos antifasiszta Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után és alatt? Hogyan került magyar munkaszolgálatos táborokba, ahonnan kétszer is sikerült megszöknie? Az angol nyelvű életrajzok szerint az egyik szökésekor elkapták a Magyarországot megszálló német katonák, ám „csak” jól megverték, és elengedték.
Az Éli Netzer izraeli költő, műfordító és ifjúsági mozgalmi tagtárs 2008-as keltezésű levele nyomán fölvetődött kérdésekre talán választ kapunk a nemrégen Budapesten fölavatott Tom Lantos Intézettől. Mint ahogyan arra is, hogy a demokratikus és a humanista értékékeket zászlajára tűző intézet hogyan választhatta magának a nagy horderejű nemzetközi konfliktusokat ármánykodással előidéző, ambivalens politikus, s közvetve több százezer ember megnyomorításáért és haláláért felelős Tom Lantos nevét.
Hering József – Kuruc
