Cigány tündéreket a magyar meséskönyvekbe!
Miért nincs "roma főhős" egy gyerekkiadványban sem, s miért nincs egyetlen "nem europid jelleggel bíró tündér" sem a meséskönyvekben? Ezen elmélkedik egy Viczián Zsófia nevű szabadelvű. Pedig milyen jó kis történet lehetne abból, ahogyKolompár Pamela vagy Lakatos Marlonbrandó halálra rugdossa Zsófia gyermekét száz forintért... A roma tündért pedig lehetne mintázni például Sztojka Eszmeráldáról. Hajrá, Zsófia, merítsen a valóságból, mintázza meg roma hőseit! A mi olvasóink biztosan megvásárolják majd a könyvét!
Idézetek a cikkből, a végén borzadjunk el a nem szándékos, de igencsak rasszista párhuzamon: a cigányokat a büdös patkányok mintájára lehetne belopni a könyvekbe egy példa alapján:
(...)
Egy londoni barátunk kislányával gyakran jár játszóházakba. Ezeket a játszóalkalmakat az állam szervezi és fizeti, nem is igen titkolt céljuk a befogadó ország kultúrájának megismertetése a bevándorlókkal. Az ott a gyerekek kezébe adott könyvek lapjain kínosan ügyelnek rá, hogy mindenféle bőrszínű, ruházatú és fejfedőjű kicsit jelenítsenek meg, sőt, nem ritkák a "tarka" családok sem. Természetesen van oldal, ahol az apukát láthatja a lapozgató gyerek mosogatni, vasalni, gyereket etetni, és jelen vannak az idősek, a különböző fogyatékkal élők, kerekes székesek is a rajzokon.
(...)
A hétköznapos mese szükségszerűen a társadalomról is elmond valamit, illetve sugall egy normát. Ezeken a buktatókon sajnos elég sok magyar szerző megbotlik. Klasszikusnak itt Marék Veronika számít, az ő köpönyege alól bújt elő az új nemzedék. Az elmúlt években újra kiadták a Boribon-sorozatot: a rajzokon visszaköszön a hetvenes évek dizájnja, ételei - a Csúnya kislány című mesében pedig egy új lakótelepi ház gyerekei verődnek össze játszani. Egyik kövér, másik sovány, szőkék és barnák: de nyilván fel sem merül, hogy ne fehérek volnának.
(...)
Az elmúlt évek bestsellere a "reality" műfajban egyértelműen Bartos Erika és gyerekei, Anna, Peti és Gergő, akiknek valóságshow-szerűen követheti végig a fiatalabb korosztály (és szüleik) a mindennapjait, felnövekedését, ismerheti meg életkörülményeit, rokonságát. (...) Anna, Peti és Gergő budapesti gyerekek, mégsem találkoznak egyszer sem nem fehér gyerekkel. Úgy tűnik, tökéletesen működik a szegregáció az általuk látogatott intézményekben is, és valószínűleg az akadálymentesítést sem sikerült sehol megoldani. Nem szerepel semmilyen nem europid jelleggel bíró tündér vagy kisgyerek a szintén igen népszerű Berg Judit könyveiben sem.
Mit tehet a szülő, ha mégis szeretne efféle impulzust adni a gyerekének? Rendszerint az idegen nyelvből fordított mesekönyvekhez fordulhat, ahol jó eséllyel belebotlik nem szokványos szereplőkbe. A már említett Böngészőnél is tendenciózusabb a Móra könyvkiadónál még a 1990-es években megjelent holland könyv, a Béka és az idegen. A mesében a patkányt, aki az erdőbe érkezik, le "mocskos, büdös patkányozzák", de aztán a béka, afféle nyitott értelmiségiként túllép előítéletein, majd a végén az egész közösség rájön, hogy valójában a patkány az erdő érdekes és hasznos tagja lehet. Ennél is direktebben nevel a kulturális sokszínűségre az Arena kiadó angolból fordított Az emberek című könyve, amelynek a végére a kis olvasó a nevén, magasságán és súlyán kívül a bőrszínét is beírhatja a megjelölt vonalra.
(...)
(Kuruc.info, forrás: a Komment.hu nevű szennyoldal)
Ide kapcsolódik egy korábbi videó, amit már bemutattunk olvasóinknak: itt a vicziáni elveknek megfelelően azt sulykolja gyermekeinkbe ez a tévében közvetített rajzfilm, hogy a cigány kultúra menőbb, a mieink pedig szégyenkezve húzzák meg magukat a sarokban:
