A Sakál napjai -*HABIRU CIA*

A Sakál napjai

Stumpf András

IA-ügynök Richard Field? Megszólalt egy Stasi-ügynök

A Sakál napjai
Fischer Péterként mutatkozik be, pedig valódi neve Werner Stiller. Egykori Stasi-tiszt, aki 1979-ben Nyugatra szökött, és hetven keletnémet ügynököt buktatott le - az NDK titkosszolgálata nem is tért magához a "Sakál" okozta sokkból.

- Elégedett az életével?

- Végül is igen. A kémtevékenység után bankár voltam, ott is sikeresen működtem. Amerikában, a Goldman-Sachsnál.

- A siker minden?

- Dehogy. Az Isten adja, aztán, ha úgy látja jónak, el is veszi.

- Akkor mire büszke? Fiatalon elárulta népét, amikor a Stasihoz szegődött, aztán elárulta a Stasit is...

- Amikor először kapcsolatba lépett velem a Stasi, még egyetemistakoromban, azt mondták: nyugati megbízásokra számíthatok. Nyugat! Ez hatalmas szó volt. Én pedig kalandvágyó voltam, eszem ágában sem volt ott porosodni életem végéig az NDK-s szürkeségben.

- Tehát nem ideológiai meggyőződés volt a belépése hátterében, meg sem zsarolták - egyéni haszonért tette.

- Sem a nyílt lázadás, sem a hétköznapi lét nem volt az én stílusom. Idővel egyébként, ha csak szökni akartam volna, megtehettem volna többször is. Ennél viszont többet akartam. Kárt okozni nekik.

- Mert?

- Mert hazudtak nekem. És a népnek.

- Úgy érti, hiába haladt a ranglétrán és lett kémeket irányító tiszt, mégsem mehetett Nyugatra?

- Ez is benne volt, az viszont legalább ekkora súllyal esett a latba, hogy a kormány hazudott nekünk, állampolgároknak. Mi pontosan tudtuk, hogy amit mondanak, nem igaz. Stasis kollégáim között alig volt meggyőződéses kommunista. Karrieristák annál inkább. Láttuk, milyen lemaradásban vagyunk: hoztuk például az információt a nyugati technológiáról, de hiába, az NDK-s mikroelektronika nem állt azon a szinten, hogy használni tudja. Az alapok is hiányoztak.

- Ön 1979-ben nemcsak a családját hagyta hátra és a rendszert árulta el, amelyet addig szolgált, hanem az ön által felügyelt kémeket is. Azt sem bánja?

- Volt köztük, akiket sajnáltam, de döntést kellett hoznom, és a BND-t érdekeltté kellett tennem, hogy segítsen a szökésben (BND: Bundesnachrichtendienst, az egykori nyugatnémet információs hivatal - a szerk.). Később, a rendszerváltás után többükkel találkoztam. Egyikük azt mondta: csupán azért neheztel rám, mert nem bíztam meg benne, hiszen segített volna szökni. De nem bízhattam senkiben. Másrészt a CIA-nál, mely 1981-ben Amerikába vitt és új személyazonossággal is ellátott, azt mondták, az akcióm több amerikai életét megmentette. A mérlegnek két serpenyője van. A családomat azért kellett otthagynom, hogy mentsem az életemet, a szocializmust pedig nem én árultam el, hanem azok, akik emberellenes diktatúrát építettek belőle.

- Hetven nyugati Stasi-kémet buktatott le. Hány kémjük volt akkoriban Nyugaton?

- Úgy kétezer.

- Nem is olyan sok az a hetven. Hogyhogy ez megborította a Stasit? - könyvében legalábbis ez áll.

- Nem akármilyen kémek voltak - tudósok, egyetemi tanárok, a NATO-ba, a német CDU-ba beépített emberek. Letartóztatásuk után szinte lehetetlenné vált új kémeket beépíteni Nyugatra. Meg aztán Markus Wolfot, a kémelhárítás vezetőjét is sikerült azonosítanom egy fotón, így kerülhetett a Spiegel címlapjára. Ez sem tett jót a szervezetnek.

- Wolfról megpendíti a könyvben: esetleg nem csak az NDK-nak dolgozott, lehet, hogy izraeli ügynök is volt.

- Nem tudom bizonyítani, de sok minden erre utal. A saját tapasztalatom is. A bankvilágban olyanok között dolgoztam, akik számára meghatározó volt a zsidó identitás. Teszik a dolgukat, de ha Izrael veszélyben van, az az első. Mischa Wolf pedig olyanokkal tartott kapcsolatot, akikkel akkoriban nem lett volna szabad.

- Miért kémkedtek a Stasinak, akik Nyugaton éltek?

- Mindenkinél más volt a motiváció, de pénzért mindenre képesek az emberek. Csak az a kérdés, mekkora összeget ajánlasz. Voltak olyanok is, akik úgy érezték, nem becsülik meg őket kellőképpen. Egyszerűen szerették, hogy valahol végre fontosak. A tudósok például tapasztalatom szerint rendkívül közlékenyek, vágyják az elismerést, mindent kifecsegnek.

- Ön viszont évekig dédelgette és tartotta titokban szökési tervét.

- Már 1974-ben megpróbáltam kapcsolatba lépni a nyugatnémet hírszerzéssel, akkor, amikor szurkolónak álcázva végre kiküldtek Nyugatra: a gelsenkircheni NSZK-NDK focimeccsre. A postaládába dobott levelemen viszont óvatosságból egy elmegyógyintézet címe volt a feladó helyén. A címzett bíróság alkalmazottja nyilván rögtön kidobta, ahelyett, hogy a benne lévő másik, rejtjelezett üzenetemet tartalmazó borítékot eljuttatta volna a BND-nek.

- Pech. Így viszont még öt évig stasis volt. Mi szárad a lelkén nemzetének állampolgáraival szemben? Erről nem szól a könyv.

- Nem is szólhat, hiszen az én dolgom az volt, hogy a Nyugat ellen dolgozzam, az ottani kémeket felügyeljem.

- Amikor rövid kettős ügynöki szerep után megszökött, tudta, hogy a nyomában vannak?

- Azt nem, hogy mennyire közel járnak hozzám. Harminchat órányi volt csak az előnyöm, ennyi idő kellett volna még nekik, hogy rájöjjenek: én vagyok "Sakál", a kettős ügynök, aki után már nyomoztak a szervezetben. Az, hogy ilyen szoros volt a hurok, csak tavaly vált világossá számomra, amikor hozzájutottam a rólam szóló 1800 Stasi-dokumentumhoz. Ezért is írtam meg a könyvet.

- Egyet már írt korábban.

- Még 1983-ban. Az a könyv viszont pontatlanabb volt, hiszen csupán az emlékezetemre hagyatkozhattam, ráadásul közösen írtuk a nyugatnémet hírszerzéssel - hogy elbizonytalanítsuk a Stasit. Sikerült is.

- Nyilván remekül hazudik.

- Ha valaki titkosszolgálatnál dolgozott...

- Mi a biztosíték arra, hogy minket nem ver át? Hogy nem mondjuk a CIAnak dolgozik?

- Bizonyítani nem tudom, de nem nekik dolgozom.

- Érvényes, használható még a tudása az internet, mobil, GPS korában?

- A technika fejlődése majdnem mindent megváltoztatott, de egy-két hagyományos módszer ma is hatékony. Nem tudom, hogy jutottak például Oszama bin Laden nyomára az amerikaiak, de én biztos, hogy beépítettem volna egy fiatalt az al-Kaidába, aki évek alatt megszerzi a bizalmat, és a kellő időben lép.

- A Stasi-időszakban magyar felesége volt. Kapcsolatban állt a magyar szolgálatokkal is?

- Nem. A mi operációs területünk a Nyugat volt.

- Arról sincs fogalma, hogy a magyar rendszerváltásban milyen szerepe lehetett a kommunista titkosszolgálatnak?

- Milyen rendszerváltás? A hálózat megmaradt, összetartottak, így fönnmaradtak a víz felszínén. Röviden: kirabolták az országot.

- Ha nem voltak magyar titkosszolgálati kapcsolatai, miért ide jött '97-ben?

- Beszélek magyarul, a CIA-től kapott, ma is használt személyazonosságom, Klaus-Peter Fischer papírjaiban is az áll: Magyarországon született. De azért jöttem, mert a Goldman-Sachsnál volt egy kollégám, aki Budapesten nyitott egy kis bankot a rendszerváltás után. Hívott, ám nem sokkal az után, hogy megérkeztem, közölte, hogy eladja a pénzintézetet.

- Még egy pech. Egyébként érdeklik a magyar események?

- Hogyne.

- Gyöngyöspatán amerikai üzletember "evakuált" cigányokat, azóta távozott az országból. Nincs a dolognak CIA-szaga?

- Nem hiszem. De nincs már kapcsolatom velük, úgyhogy nem tudhatom.

- A magyar szolgálatok sem keresték, amikor idejött?

- Nem. Valószínűleg nem tudták, hogy Klaus-Peter Fischer egyenlő Werner Stillerrel. És miért lettem volna érdekes?

Werner Stiller

- Két éve Répássy Róbert mégis interpellálta Szilvásy Györgyöt: igaz-e, hogy köztünk él az egykori Stasi-tiszt?

- Ha jól tudom, nem kapott választ. Nem sokan tudták itt, ki vagyok. Tizenkét év alatt mégis kiderült valahogy. Nem lényeges. Ma már nincs miért bujkálnom.
________________________________________

Werner Stiller tavaly írta meg történetét, Az ügynök című munka magyarul a könyvhétre jelenik meg a Nyitott Könyv kiadónál. A kiadvány nem csak a három titkosszolgálatot megjárt ügynök krimiszerű sztoriját, de a vonatkozó Stasi-dokumentumokat is tartalmazza. Az 1997 óta Budapesten inkognitóban élő volt kém elsőként a Heti Válasznak nyilatkozik a magyar sajtóban.
Link