A Büntető Törvénykönyv módosításáról

 

A Magyar Közlönyben, május 6-án megjelent a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló 2011. évi XL. törvény. A törvény, a közelmúlt eseményeinek hatására, két helyen módosítja a Btk-t, már a nyilvánosságra kerülését követő naptól kezdve.

A törvényben szereplő, a Btk-ban megjelenő első, új tényállást a Btk. XII. fejezetének (A személy elleni bűncselekmények) III. címéhez, az ún. „szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekményekhez”, a már meglévő 174/B. §-ához rendelte a törvényalkotó. A 174/B. § a „Közösség tagja elleni erőszak” törvényi tényállását takarja, amely eddig, mint címéből is kiderül, első sorban erőszakos jellegű magatartás fed. Elkövetési magatartása egyrészt bántalmazás, vagyis más személy testére gyakorolt támadó szándékú fizikai ráhatás, másrészt erőszakkal (személy elleni) vagy fenyegetéssel való kényszerítés. Idáig az egyetlen elkövetési magatartása, amely nem valósít meg személy elleni erőszakot, az, az utóbbi, fenyegetéssel való kényszerítés. A Btk. alkalmazásában (eltérő rendelkezés hiányában) a fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Hatásában ezt a „komoly félelmet” tágítja az új módosítás, hiszen szintén elkövethető személy elleni erőszak nélkül. Az újonnan értékelt és büntetéssel fenyegetett tényállás a következő:

 

HA VÉDEKEZEL EZT A KARKÖTÖT KAPOD

„Aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”(174/B.§ 1a)

Ennek értékeléséhez a Btk. egy más területét kell megvizsgálni, hiszen a „kihívóan közösségellenes… magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban… riadalmat keltsen” szövegrész a Btk. XVI. fejezetének (A közrend elleni bűncselekmények) II. címe alatt (A köznyugalom elleni bűncselekmények) szereplő Garázdasági törvényi tényállásában már szerepel. A garázdaság törvényi tényállása a következő:

“Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 271. § (1)”

 

SZO NÉLÜL AD ODA AMI A TIED

 

Az új tényállás abban különbözik, hogy speciális sértetti kör (passzív alany) ellen, meghatározott célból, elkövetett „garázdaság”, amelynek azonban már nem kell erőszakosnak (itt dolog elleni erőszakot is lefed a garázdaság) és megbotránkozást keltőnek lennie, csak kihívóan közösségellenesnek. A jogtudomány szerint a közösségellenesség értékelése fölösleges, a kihívó jelző kapcsán azonban megállapítható, hogy az ilyen bűncselekmény elkövetője a társadalmi együttélés szabályait, nyíltan, tudatosan és egyértelműen semmibe veszi.

A másik azonos feltétel a tényálláson belül, a riadalom keltése. A riadalom jogi meghatározása alapján érzelmi megnyilvánulás, ami tartalmában az ijedtséget, illetőleg a félelmet jelenti.

 

NE IJESZTGESD A HABIRUKAT MERT RÁFÁZOL.

Összegezve tehát a Btk. újdonságainak első fele, a garázdaság egy könnyebben megvalósítható formáját alakítja ki a „közösség tagja” védelmében. A gyöngyöspatai események nyomán kialakult és a társadalom hitványabb fele előtt, az ottani eseményekkel igazolt, gyors állami reakció, e része tehát korántsem kizárólag az „egyenruhás bűnözők” ellen jött létre és jóval szélesebb magatartási kört fed le, mint ahogy azt a média sugallta. A magatartási kört meghatározza majd a bírói gyakorlat, ami egy szempontból a magyarságot, mint nemzeti közösséget is védheti (és néhány felkapott esetben - a TASZ és néhány bűnöző cigány nagy szívfájdalmára- védi is), azonban a Magyar Köztársaság eddigi pályafutása nem arra utal, hogy ez lenne az elsődleges célja.

 

 

 

A „Közösség tagja **MIKOR VÉDEKEZHET A MAGYAR AZ ÖT ÉRT ERÖSZAK ELLEN????**

eleni erőszak” büntetéssel való fenyegetettsége első sorban az emberi méltósághoz való jogból vezethető le. Másodsorban azonban az alkotmányos elvként is rögzített, nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét szolgálja, amely - ha azt vesszük figyelembe, hogy az alkotmányos szabályozás legfontosabb előzménye a második világháborút követő „nagyszerű” nemzetközi szerződések és egyezmények egyike, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint ezzel kapcsolatban az egészséges európai emberrel szembeni gyakorlatot és a zsidósággal, cigánysággal pozitív diszkriminációt vizsgáljuk – így első sorban nem minket véd. Egyenruha ide vagy oda, újabb jogi eszköz villant meg a regnáló hatalom kezében, amellyel öltözéktől függetlenül lesújthat. Ez az új fegyver is az általunk felvázolt változásokat igazolja az állam magatartása terén.
Günser Dezső - Jövőnk.info

 

 

Büntető Törvénykönyv .*AZ ALKOTOK FANTOMKÉPE*