"Figyelem! A következő bejegyzésekbenben előfordulnak majd olyan kifejezések, amelyek egy szemléletes példával élve olyanok mint a tehénlepény az oltáron. Egyik vallás, követőinek a legszentebb dolog, amíg a másiknak meg szentségtörés. Aki úgy érzi bármilyen formában is sérti, sértheti az, nézegessen inkább naplementés képeket ! Akinek ez nem tetszik, és ennek ellenére továbbolvas, az egy idióta! A feljelentését természetesen megteheti az itt felsorolt elérhetőségek egyikén, utána meg bátran jelentkezhet a hozzá legközelebb eső kórházban, ahol tűzoltó slag segítségével kap beöntést, majd rektális vizsgálatot hajtanak végre rajta. Természetesen szintén a tűzoltó slag segítségével. Nem azért, mert beteg lenne, hanem azért, mert megérdemli."
Hol volt, hol nem volt, Dunán innen, Tiszán túl, ott, ahol egy kurtított farkú disznó mindent elkúr, de a Parlamentben szabadon tovább dúl, élt egy kislány, Kovács Piroska. Friss diplomásként a gyártósoron dolgozott, betanított munkásként, éhbérért, de nem volt oka a panaszra, hiszen húsvétra új alkotmányt tojt a nyuszi, és immár az egyenruhás bűnözők sem keseríthették az életét (kivéve a rendőröket).
Egy szép tavaszi reggelen Piroska felkerekedett, hogy meglátogassa nagymamáját az erdőszéli kis tanyáján. El is indult kosarában minden jóval: NENYI-ben sült pogácsával, frissen facsart narancslével és otthon főzött barackpálinkával. A nagyvárosi forgatagból megérkezett a vidék csendjébe, és vidáman bandukolt az erdőben, a hűsítő árnyékot adó lombos fák között. Látá ám ezt a Farkas Rikárdó, aki épp nagy nyugalomban tyúkot, termést és tűzifát gyűjtögetett a környékbeli portákon. Felcsillant az ordas szeme: friss hús érkezett az erdőbe. Oda is lépett Piroskához: …
– Szervusz, tezsvírem, nincsen egy szál cigid?
– Sajnos nincs, nem dohányzom.
– Oszt merre mész?
– Megyek a nagymamámhoz, viszek neki ételt, italt.
Farkas Riki felismerte a lehetőséget, elkísérte a lányt egy darabon. Amikor megpillantották a tanyát a horizonton, az ordas újra szólt: – Nézd, milyen szíp felszedni való vasúti sínek vannak ott lenn a völgyben, nem akarod megnézni őket? Piroska nem tudta, milyen a felszedni való sín, így kíváncsian letért az ösvényről. Farkas Riki kapott is az alkalmon, és a tanyán, miután megerőszakolta és agyonverte a nagymamát, otthonkát és fejkendőt öltött magára, úgy várta a kislányt.
Nemsokára Piroska meg is érkezett, és csodálkozva kérdezte: – Nagymama, miért ilyen nagy az orrod? Még szinte be sem fejezte a kérdést, mikor antifaszisták egy csoportja rontott rá, és „Antiszemita, antiszemita, a nagy orron gúnyolódik!” rigmusok közepette bíróságra hurcolták a megszeppent kislányt.
Farkas Riki ezt követően megitta a pálinkát, megette a pogácsát, elaludt, és irdatlan horkolásba kezdett. Ekkor jelent meg egy deli legény, pödört bajusszal, fehér ingben, fekete nadrágban és mellényben, tiszta tekintettel. Ő volt Magyar Pista, a vadász.
Furcsállta a nagy ricsajt a tanyáról, gondolta, megnézi, minden rendben van-e. Nagy sebesen berúgta a házikó ajtaját, és kérdőre vonta a betolakodót: – Mit csinálsz itt, ebadta? Jössz velem a rendőrségre! Farkas Riki összerezzent, és kétségbeesetten kutatta szemeivel a menekülés lehetséges útvonalait, amikor hirtelen sziréna zavarta meg a feszült csendet.
Farkas Riki megnyugodott, és kaján vigyor ült ki az arcára. Ő már tudta, amit Pista csak sejtett. Az erdő erőszakmonopóliumának egyetlen és kizárólagos birtokosa bújt elő, téli álmát megszakítva, egy odvas fa üregéből. Sün őrmester a helyszínen termett, felmérte a helyzetet, és a vadászhoz fordult: – Riadalmat keltő egyenruha, hehh?! A közbiztonság fenntartásának látszatát keltő tevékenység folytatása, mi?! És már kattant is a bilincs szegény Pista csuklóján.
Farkas Riki eloldalgott, és azóta is éli világát az erdő széli kis faluban, folytatva gyűjtögető életmódját, néha a túlvilágra erőszakkal átsegítő nemi aktusokkal szépítve meg a nagymamák utolsó, békésnek remélt óráit-perceit. Itt a vége, fuss el véle – egyenesen a kisebbségügyi ombudsman irodájának közepére. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a TEK (Terrorelhárítási Központ) el nem vitt volna.
(ismeretlen szerző)
Közreadja: habiru-háboru
